A gyerekbarát pörkölt

Hogyan kezdjünk hozzá a több mint 300. kajálásról szóló blog elkészítéséhez, amikor 324 HUF fölött jár az EUR árfolyam?

A válasz kézenfekvő, fogjunk hozzá, és keressünk valami olyan társítást, amire az olvasók fogékonyak.

Alapvetésként elöljáróban leszögezem, hogy kockafejű gépész-építőmérnökként nem a fakanál mellett szocializálódtam, és költészet helyett a rock, és a benzingőz felé terelgettem magam, és a szembejövőket.

Írásaim célja alapvetően a szabadtéri főzőcskék családias-barátias népszerűsítése, a növekvő energia árak előbb-utóbb társadalmunk jelentős részét kikényszerítik az amerikai konyhás nappalikból a füstös valóság pernyés levegőjére. Tüzifát gyűjteni pedig sosem volt szégyen.

Olyan alapétkek elkészítését, melyek a kulináris csatornákon huszáros és más környezetben keletkeznek, nem feszegetném, azokat már egyszer más megcsinálta, és közkinccsé tette.

Sokkal inkább a saját tapasztaláson alapuló, de valami csinoblit is tartalmazó vastagabb kajákat preferálom, melyek egyes rovatokból kiszorultak.

Talán nem szentségtörés, de ahonnan én származom általában minden grill-bogrács-tárcsa-kemence négyszögben készülő eleség (mondtam, hogy gépész vagyok) úgy készül, hogy a tűzrakás legelső fázisaként kinyitunk egy üveg bort, és a parafa dugót jól elkezdjük gyűjteni, hogy aztán egy átlátszó demizsonba ejtsük.(HA nem bírsz meginni egy üveg bort, minek nyitod ki?) Így később a demizsont megrázva szemléltethetjük a hozzánk érkező vendégek számára, hogy már hányszor főztünk, hiába próbáltak bennünket erről lebeszélni a hozzánk közelálló családtagok.  A sikeres főzések száma nincs arányban a dugók számával. Egyrészt a pezsgős parafák részére szélesebb szájú demizson szükséges, másrészt a sikeres főzések csak és kizárólag a család nő tagjainak zsűrizése után állapítható meg, melyet célszerű minden esetben írásban, de legalább parafa táblára vésni, és minden szükségesnek ítélt és adandó alkalommal fejünk fölött magasra emelve jelezni egykori diadalunkat az éppen tányérunkban leledző sárgaborsókrém leves kanállal történő piszkálása helyett.

És már ropoghat is a tűz, mely minden esetben az alkotó fantáziájára és eszközeire bízva gyullad meg a leghatásosabban, és a leghamarabb és a legjobban, ehhez szintén nem adok receptet. Nem árt némi éghető anyag, oxigén, és gyulladási hőfok. A többi már csak szorgos kezek munkájának eredménye, megfelelő időpillanatokban a még égő tűzre dobva fenntartani a láng és a parázs látszatát. Sok füsttel (kojtolás) távol tarthatóak mind a négy eszköz alkalmazásánál a fehérnépek. Úgy is csak szörnyülködnének, milyen húsokat (?) égetünk ezekben a vasakban?

Amint elértük az üzemi hőfokot minden tekintetben, nem árt némi pillantást vetni az alapanyagokra, hogy melyik kellékünket is vegyük elő az alkotáshoz, és az optimális elismerések pár óra múlva történő begyűjtéséhez. Eközben javasolt előkészíteni valami hangos, általában szomszédok által nem kedvelt, zúzósabb muzsikát a lejátszóba. A zenék típusa nem alapanyagfüggő, de maghatározó lehet, egy jó gulyáshoz valami dán rockzene (Volbeat), míg halászléfőzéshez inkább ipari germán metál (Rammstein) dukál. Mulatós kazettákat magukkal hozó felajánlók körében ajánlott a fakanál átadása, és a lehetőség megköszönése a korai távozásuk előtt.

Ha mindezekkel megvagyunk, és megállapítottuk, hogy mit kíván a nagyérdemű,(enni) kioszthatjuk a segítők részére a feladatokat. Fontos előre meghatározni a későbbi viták, és egyet nem értések elkerülése érdekében, hogy ki főz? Ennek célszerű kelléke egy kőbe (fába, fémbe) vésett tábla az alábbi felirattal:                           MA APA FŐZ.                     A TÖBBIEK NEM.              SZÓBAN SEM!

Ez azért is szükséges lehet, mert az élet hozhat olyan helyzetet, hogy idegenben főzünk. És akkor csak rábökünk a magunkkal hozott táblánkra, és az erőviszonyok rögtön tisztázódnak, erőszak nélkül.

Tehát segítők. Nem elhanyagolható fázis az előkészítés, ennek magasztalásával megkímélhetjük magunkat a hagyma-krumpli-fokhagyma, és egyéb irgalmatlanul fontos hozzávalók, és zöldségek megtisztítástól.  A darabolásra már nem javasolt a hozzánk közel álló fehérnépek segítő kezeit igénybe venni, minimum két dolog miatt: egy: roppant drága a műkörömépítés, melynek költségeit minden esetben, mint járulékos veszteséget továbbhárítanak a férfiakra. Kettő: kézügyességüket tartalékolják inkább az esti együttlétre, beivódott hagymaszag nélkül. Három: úgysem olyan szeletelést kapunk, mint amilyet kérünk, és később magunknak sem valljuk be, ha valamit elbaltáztunk hagymaaprítás közben, aminek ugye jelentőségét nem kell részleteznem.

Ha és amennyiben lehetőséget, és nem előre kockázott alapanyagokat hoznak a bogrács és felénk, vállaljuk magunkra a hús darabolását is, nem csak az előbb említett 2-3 ok miatt. Tapasztalás szerint az ideális méretű pörköltnek való hús ráfér egy étkezési villára.

Legutóbbi alkalommal, mikor idegenben főztem, egy lábasban kb. 4 kiló gőzölgő csülköt hozott frissen a 2 mázsás disznó alól a vidéki házigazda tenyérnyi szeletekben, lapra fűrészelve, merőlegesen a csontokra. Ahogy közeledtünk a köröm felé, úgy lettek egyre kisebbek a korongok, de a legkisebb is nagyobb volt egy joghurtos doboz aljánál. Mikor feltettem a kérdést, hogy mi volt az elképzelés a későbbiekben a hús és a bogrács kapcsolatára vonatkozóan, csak annyit kaptam, hogy van még pár foga, körbe tudja rágni a csontot. Harci kutya természetéről a villával történő helyes táplálkozás irányába próbáltam terelni, és mentesítettem a munkafázis további részétől. Majd felhívtam figyelmét a rajta kívül jelenlévő mintegy 12 fő aktív disznóölési drukker korosztály és protézisbeli különbségére, és azok étkezési szokásaira. Nem volt könnyű menet, de sikerült meggyőznöm, és dolgoztam még fél órát az egységnyi és azonos méretre igazítással.

Lassan összeállt az ábra, körvonalazódott, hogy mi az elképzelés és az elvárás az ételféleség végeredményről, lehetőleg még ma, napnyugta előtt. Immár leégett az első tűz, kiürült az első palack rozé.  A feladatokat kiosztottuk, jöhet az elszámoltatás, és az érdemi munka, az alkotás kezdetét veheti.

Az össznépi kezdeményezés és egyetértés jegyében gyerekbarát pörkölt készül, bográcsban, a köret a roppant bonyolult vajas párolt burgonya (főtt krumpli), és némi savanyúság, a csajok kedvéért pedig zöldköret.

Ezzel nem szabad túl sokat cicizni, az egész elkészül egy újabb rozényi idő alatt. Az apróra vágott szalonnát zsírjára füstöljük, mehet bele a hagyma üvegességig, és mikor az arra járók éppen nem látják, a hagyma pépessé barnulása előtt belezuhan a lecsepegtetett husika. Jelen esetben sertéscomb. Lé eresztés alatt és követően rázogatás, a paradicsom, zöldpaprika, só, bors kombó is bekerül. Kicsit várunk, rottyan, kortyolunk, levesszük a pislákoló tűzről és a gyerekbarát pirospaprikából pár kávéskanállal meghintjük.  Visszaakasztás mellett óvatosan pár babérlevelet, és némi alaplevet csempészünk a bográcsba, majd lassú tüzelésbe, és óvatos borozgatásba kezdünk a csapat vállalkozó kedvű tagjaival. Fontos szempont, hogy a tűz sokáig égjen lassan, és erre a folyamatra rendelkezzünk kellő készletekkel italok szempontjából.

A folyamatos rázogatás megzavarja a bogrács tartalmát, az arra járó tanácsadókat mindig illedelmesen kísérjük a kihelyezett tájékoztató táblánkhoz, és érdeklődjünk, nincs-e más fontosabb dolguk inzultálásunknál?

A vajas krumplira nem fecsérelnék felesleges karaktereket, a savanyú meg úgy is olyan, amilyen, de lehetőleg legyen méregerős paprika is benne.

Puha kenyér, jóféle bor helyettesítheti a burgonya ízét is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.