A Fehérorosz Halak Esete a Sütőráccsal

A nagy felindulásból elkövetett sütögetést alapos tervezőmunka előzte meg. Mivel a Meghívott Vendég családja idegenben tartózkodott, hamar elhatározódott, hogy közeli érkezésüket a rájuk való tisztelettel egyik nemzeti étkük, a „fehérorosz halak rácson” elkészítésével ünnepeljük meg. Az alkalomhoz illő prológot (TÁBLA kihelyezése-„Ma Apa Főz, a Többiek Nem, Szóban Sem”, rozé-pukkantás, rockzene a lejátszóba, tűzrakás) leküzdve tétovázás nélkül a Fehér Király finn változatának ízlelgetéséhez fogtunk, és jelenthetem nem bántuk meg!  A nagy felismerés, miszerint érdemes lenne a halakat pácba helyezni, - ha lehet nem kevés időre - csak eztán következett. Arra az egy éjszakára, amíg a sós-fűszerben érlelődnek, süssünk valamit ki, ha nem akarjuk korgó hasunkkal magunkra vonni a nagyérdemű figyelmét a betervezett esti Atomkutya koncerten. Így is cselekedtünk, és gyors lapos hús avatásába csaptunk át. A Meghívott Vendég, miután a külön erre a célra rendszeresített filéző kését előhúzta annak még nagyobb becsben tartott tokjából, mintegy fél órán keresztül szorgalmas irdalásba kezdett a következő napi fogás előkészítése érdekében. Kisvártatva előkerült tarsolyából a csodatevő és névadó Priprava dlja grilja szuper fűszerkeverék, amely a Baltikum összes lankáján termett, és szorgos kezek által gyűjtött majd szárított magvak, továbbá réti széna apróra őrölt granulátumát tartalmazta. Az elegy intenzitását jellemzi, hogy a közel 2 kilo apró keszeg, süllő, és kárász teljes mértékű bevonásához mindösszesen 15 gramm volt ideális mennyiség a még élvezhető pác olíva olajjal történő házasításához. Egy újabb alkotóelem, - melyről tudjuk, hogy kicsi a bors, de vannak barátai- jelentős adagolását követően megpihentünk. Erős kézzel leszögezhetjük, hogy a koncentrátum jelesre vizsgázott, a halak egy éjszaka alatt omlóssá értek a fűszerfürdővel egyesített só pakolásban a hűtő mélyén. De ez már a következő nap történéseinek eredménye, ne rohanjuk ennyire magunk elé. Vizsgálgatva V. József palackját megállapítottuk helytállóan, hogy már elég vidámak vagyunk egy kis zajkeltéshez, és parazsunk is hamarabb lesz, ha begyújtjuk a brikettet a grillkéményben. Aznap ismét Karsai Gabit és csapatát hívtuk kánonunkhoz segítségül Komlóról, így Bongólia és az Óvó néni után már csak a Rapbull sorait aktualizáltuk szívünknek oly kedves közös hölgyismerősünk nevének folyamatos kántálásával.

A lapos húsok a sztenderd szerint megkapták a maguk szibériai jellegű, és korábban Tarja Grillen címmel közzétett só-bors-fokhagyma-citrom-joghurt-hagyma keveréküket. Egy újabb óráig érlelődtek, majd szépen meneteltek az addigra már fehéren izzó parázsra. De ebben az érlelődő órában keletkezett a nap valóban legfrissebb fogásának összeállítása. A fantáziátlan neve ugyan cukkinis röszti, de ez szerintem béna, olyan TV Paprikás. Miért ne lehetne inkább Bélabá Kedvence, vagy Repatarurgyán?

Úgyhogy a döntést tett követte, szavazatszámláló bizottságot állítottam fel, majd keresztelőt tartottunk, és a cukkinis rösztit attól a két kupicától kezdve Repatarurgyánnak hívjuk. Ennyi. És nem is fájt! A hozzávalók listája és az összeállítás roppant egyszerű, ízlés és éhség szerint lehetőleg azonos lyukú reszelőn (nem nyeles ipari acél, hanem zöldség) egyenlő mennyiségű cukkini, sárgarépa, krumpli reszelődik. Hozzácsapódik só, bors, némi joghurt, és csak annyi liszt, hogy éppen ne folyjon. Amint a massza elkészült, rögtön igyunk valami alkoholtartalmú nemes anyagot, mert heves vita fog következni a fehérnépekkel. Az én iskolám és a TÁBLÁM szerint, ha füstön főzünk odakint, nincs semmi steril körülmény, faxnizás a konyhában, serpenyőben olajon, meg szagelszívó, előfőzés, meg ilyenek. Ez a csajoknak való. És itt ők elkezdik erőltetni a tudományukat, hogy adjam oda a felét az anyagnak, majd jól meglátjuk, hogy Ők odabenn az egészet megcsinálják, amíg Mi, és főképp Én, Apa idekinn piszmogunk. Az alapvetések ebben a formában pedig cseppet sem helytállóak. Az Én, és a füstös konyha iskola szerint úgy járunk el, hogy a grillrácsra 2-3 réteg alufóliát hajtogatunk. Az egyik kezünket olajozzuk kicsit, ehhez van a szórófejes olaj spricni. A másik kezünk tiszta marad, mert gusztustalan a maszatos pohárral koccintani. Az olajos kézzel kis adagot merünk a Reparaturgyán anyagából, és precíz mozdulatokkal az addigra már forró alufólián ellapítgatjuk. Hirtelen, és éber rituálét kell járnunk, mert ujjhegyeink könnyen perzselődhetnek egy óvatlan mellényúlást követően, és van nagy ordítás, továbbá ezzel egy idősíkon az üzletszerű kéjelgést elkövető Mindenható ismételt, és többszöri felszólítása a párzási aktusra. Hát hol van ez a módszer a serpenyős unalmas olajban sütéshez képest a gázláng mellett? Ugye hogy fényévekre. Előre. Mindeközben alkalmunk és lehetőségünk nyílik egy újabb kortyközépi ruganyosság ellenőrzésére kedvenc rozénkból. És ez idő tájt természetesen magunkhoz szólíthatjuk a Márhívót, a Bifidusz Effenzizt, vagy nem utolsó sorban Dentálstex Jenőt is a lejátszóból.

Mire az összes Repatarurgyán elkészül, - a fordításukról sem feledkezzünk meg 2-3 percenként, - a hús is jól összeszokik a páccal. A hagymákat hanyagul kaparjuk le, nem esik nagy bántódása a húson, legfeljebb belepottyan a parázsba, ha nem ragaszkodik eléggé. A lapos hús természetesen tarja, ezt eddig azt hiszem titkoltam. A szokásos módon a magunk kedve szerint forgassuk, vizsgálgassuk, majd cseréljük a megsülteket nyersre a rácson. Hát ez nem egy mérnöki feladat! De az, hogy ezt hogyan tudjuk még pompásabbá tenni, na, az már erős előtanulmányokat igényel a műszaki tanszéken! Amint kellően úgy érezzük, hogy eljött a mi időnk, veselkedjünk neki egy tepsi (fém) kéz meleggé tételéhez! A pácból visszamaradt hagymakarikákat terelgessük a serpenyő aljára, pici olíva olajjal futtassuk meg. Erre kerüljenek a hússzeletek, kevés facsart citrom, szintén a pácból nyerve, majd az egész tepsit fedjük le szoros zárással, alufóliával. Vissza az egész a grillrácsra, és várjuk meg, míg a gőz emelgetni kezdi a fóliánkat. Pici lukat ütünk ekkor a tepsiből távozni kívánó szeleknek, és kb. 2-3 percig hagyjuk dolgozni a gőzt, enyhe rázogatással. Ne féljünk, nem esik messze a vak a botjától, tehát nem lesz főtt hús a tarjából, csak átveszi a citromos hagymás gőzt a pácfűszer, és megtapad rajta, mint nyakgesztenye az úttörő nyakkendőn.

Mindeközben nekiláthatunk az elkészült betevők megágyazásának, minthogy: koccintás, terítés, koccintás, egy áldomás az esőerdők rőzseszedőire, szalvéta, papírtányér, és egyéb úri huncutságok. Újabb dicsérete a mongol nyelvújítóknak, pohár ürítése a bukófrekvenciás félhomály tizedelő feltalálójának örök egészségére, továbbá egy újabb tószt mindenkire, akiket szeretünk, és akik bennünket is szeretnek.

Másnap a halakat a fehérorosz pácból kivéve csak dobjuk a tegnapi grillrácsra, mert ki korán kel, egész nap álmos marad. Egyéb dolgunk nincs, ha mégis, a fehérnépek unszolására rakjunk alá tüzet, vagy öngyújtóval melegítsük. Aki éhes, majd forgatja, és leszedi a menthető darabokat. 8-8 percig süssük oldalanként, fehér kenyérrel, orosz répasalátával tálaljuk. Az Év Első Bora csúszik mellé, a száraz Csabagyöngye fajtából.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.