A diós csiga esete

Mint azt korábban jeleztem, a szabadtéri egyvelegek népszerűsítése a cél. Misem egyszerűbb formája ennek, ha kültéren kívánjuk elkápráztatni a többségi résztvevőket azzal, hogy nem csak zsíros cupákokat tudunk mi alkotni nyílt lángon, minthogy kedveskedünk egy számunkra idegen, porcukros borzalommal.

Jelen esetben valami kelt tésztás cuccot applikálunk, melyet a kemence mélyében bírunk majd lassú, de ütemes emelkedésre.

Mindenekelőtt térképezzük fel annak lehetőségét, hogy távoli drukkereink részt kívánnak-e venni eme nemes, és bonyolult feladat végrehajtásában. Önként jelentkezőket, amennyiben akadnak, hathatós lebeszéléssel bírjunk rá a távolmaradásra. Érveljünk az alábbiakkal: úgyis megégetnéd magad, rád pattan a szikra, forró a tepsi, csak elvágod a kezed, majd szólok, ha egyedül nem megy, stb.

Sikereink esetén lássunk hozzá a kemence életre keltéséhez, nyissunk ki egy üveg rozét, és a kemence ajtaját. Alapos szemrevételezéssel taktikusan csoportosítsuk a tüzelőnket, tapasztalati úton szerzett ismereteink alapján törekedjünk a szárazabb típusú faanyagok alkalmazásához.

Amint ropog a tűz, kezdjünk óvatos érdeklődésbe, mit is fogyasztana a nagyérdemű zsűri szívesen, mert annak megfelelő állapotba kívánjuk hozni sütőalkalmatosságunkat. Az egyértelmű szavazás a diós csigára esett. Tehát tegyünk a tűzre, és kóstoljuk meg a rozénkat, egyben tájékoztassuk a fehérnépet, hogy a szükségesnek ítéljük az alapanyagok mielőbbi összeállítását a csiga teste érdekében. Így ők is hasznosnak érezhetik magukat, de ne hagyjuk az irányítást a kezükben, lássuk el hasznos tanácsokkal a hozzávalókat illetően: keverőtálba tegyenek lisztet, élesztőt kevés tejjel futtatva, némi cukor társaságában, mindezt meleg helyen próbálják meg rábírni a kelésre. A keményebb részt vállaljuk magunkra, a diót daráljuk le, ha ezt egészben, de nem héjastól kaptunk. Ha egészben hozzánk elénk, beszéljük rá a csapatot a csiga kakaós változatára, kevesebb a macera, gyorsabb a végeredmény.

Az üzemi hőfok eléréséig azért csintalankodjunk egy kicsit, gondoljunk a keményebb műfaj kedvelőire is. Minden hűtőben akad némi sajt, halmaz állapota lehet bármilyen, kemény, tömlős, kocka, tubusos, stb., mint Gombóc Artúr esetében a csokikák. Ha találunk kíséretként némi hegyes erős paprikát, javaslat a következő: csumázzuk ki, és tömjük tele a sajtok különböző típusaival. Nem véthetünk nagy hibát, ha kerül bele füstölt is, vagy bármilyen ízesített. Lényeg, hogy törekedjünk a minél erősebb paprika-légmentes sajttömeg kombináció elérésére. Az elkészült anyag jusson egy tepsibe, majd a kemencébe mintegy 15-20 percre. Így a hő kapacitásunk sem vész kárba, és kiváló köretet készítettünk egy férfiasabb sült termékhez, a bélelt zsemléhez. Ez úgy néz ki, hogy a zsemle felső egyharmadát lekapjuk, a bélést kiszereljük. Kevés tejszínt löttyintünk bele, körbe forgatjuk, mint szakemberek a bort a poharába. Belesuttyantunk némi füstölt kolbász karikát, perverzebbek bacon helyett jóféle házi szalonnát is beletuszkolhatnak, majd beleütünk egy tojást, és beküldjük a kemencébe a paprikák mellé, mintegy 10 percre. Ha nem hibáztunk el semmit, kb. egyszerre lesz kész mindkettő. Ha ügyesek vagyunk, és titokban tartjuk művünket, borkorcsolya gyanánt egy óvatlan pillanatban el is tüntethetjük pár falatra bontva. Amennyiben nem leszünk körültekintőek, a bennünket kémlelők hamar rájárnak a menüben nem szereplő ínyencségre, és nagyobb sikere lesz, mint az általuk elképzelt és várva várt csiga.

No, de ennyi idő alatt pufira dagadt a tészta, kinyúlt laposra, és vastagon belekerült a citromhéjjal és cukorral összefőzött diós egyveleg, kevés mazsolával a kívánságunk szerint. A lapos tésztánk feltekeredett, majd a tekercsből határozott nyisszantásokkal lapos korongok készültek. Ezek kerültek a tepsire, melyek tetejét bölcs gondolattal olvasztott vajjal kenegettek be a fehérnépek. A kemence közben rendeltetésszerűen felmelegedett, kiszellőztettük, parazsat félrehúztuk, és a tepsit betoltuk, majd jól rázártuk az ajtót. És megkóstoltuk a rozénkat, nem melegedett-e meg?

Kéretlen tanácsadóink, akik a korábban kihelyezett táblánk ellenére bő negyedóra elteltével közelünkbe settenkedtek, gyanúsan méregetni kezdték a kemence környékét. A bentről gomolygó füst igazolta kétségeinket a vajazással kapcsolatban, mondván biztosan így csinálják a pékek is?

És láss csodát, a füstből egyszer csak láng lett, és az összes diós csiga pigmentek nélkül világított, mint Gyuszi Bácsi tábortüze a zebegényi úttörőtáborban. Ebben az időszakban már felesleges oltással foglalkozni, gyakorlatilag salakig ég a jó anyag, és némi üszkös maradványokat boríthatunk a szemétbe.

Ezt követően begyűjtjük a körénk sereglett közönség méltató együttérzését, majd meghallgatjuk, mit kúrtunk el, mire nem figyeltünk, és hogy már megint csak a rozésüvegre koncentráltunk, és különben is, szar ez a kemence, mi lesz most a gyerek diós csigájával, és hasonló bölcsességek.

Közben a vajjal kenegetésről egy árva interpelláció sem esik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.