Ismét terepet jártunk egész nap Somogyban, a motoros sárdagasztás után igény és lehetőség támadt a füstölésre. Úgy döntött a csapat, hogy az alföldi ízeket vegyítsük a helyi fogásokkal, így alakult ki a címben található menü. Az alapvetések (első tűz, rozé, rockzene a lejátszóba, tábla kihelyezése) után kiosztásra kerültek a feladatok, és Feleség (saját) húga, mint tapasztalatlan füstös konyha résztvevő, megkapta a véleményem szerinti beavatós szerepet, a húsgombóc gyártást. A recept, mármint a levesé az egyetlen olyan dolog, mely a mai jegyzetben szintén egy gépésztől származik, aki ezt az elegyet elmondása szerint 80 embernek főzte, és nem is sikerült rosszul. Egy tárgyalás alkalmával olvasta fel a hozzávalókat, melyet telefonba diktált a Feleségnek (övé), hogy gyorsan szerezze be a madaras teszkóban, különben estére éhesek maradnak a népek, mint bölcsészek a Kispál koncerten. Én pedig figyeltem, és most megpróbálom rekonstruálni a bugaci nép eledelét a somogyi hegyek között.

Lássuk, de csak emberi léptékkel, úgy 6-8 főre vételezzünk 1-1 kiló marha és sertés darált húst. Jobban járunk, ha egészben vesszük, és mi tekerjük át a lyukon, akkor zsírt, ipari nyesedék nutria húst, és a hentes kötényének műanyag ízét sem visszük haza hús árban. Fél kiló krumpli, fél kiló hagyma, répa, zeller, karalábé, fehérrépa (kezdők számára gyökérzöldségek, nem konzerv, vagy mirelit) erős és pirospaprika, paradicsom, módjával egy kis fehérbor, és a nélkülözhetetlen fűszerek: csombor, zsálya, só, bors, őrölt paprika, gondolatnyi kömény.

És itt álljunk meg egy pillanatra, ennyi hozzávaló felsorolását meg kell ünnepelnünk egy minőségellenőrzéssel palackunk és magunk egészségének megőrzése céljából! Munkavédelmi szempontból óvatosan hessegessük el magunk mellől a Fehérnépeket, de csak látható távolságra, hátha akad valami feladat a közeljövőben. Mondjuk kaphatunk egy kupica anyósféle pálinkát, amit a családi béke jegyében, de kellő fenntartások mellett azért elfogadunk, és óvatosan beemeljük a szervezetbe. Mindezek után kontroll alá kell vonnunk a Segítőket, elsősorban a Feleség (saját) Húgát, mielőtt visszafordíthatatlan hibát követne el a húsgombócok gyártásában. Tapasztaltabb rockermenyétkedők már tudják, hogy körültekintően kihelyezett táblánk szerint MA APA FŐZ. MÁS NEM. SZÓBAN SEM! Ennek tudatában próbáltam meggyőzni a Friss Versenyzőt a mezőnyben, hogy azok az strucctojás nagyságú húsgombócok, melyeket a húsból, pár tojásból és fűszerekből álló masszából próbál meg összeapplikálni, nos azok számomra nem ütik meg a műszaki tűréshatárértéket. Közösen felidéztük kisiskolás tanulmányainkat, és konszenzusra jutottunk, miszerint ma a bográcsba kerülhető gombócok nagysága egy meggy méretű, melyek átmérője, és sűrűsége megegyezik az ismert számoló versike első sorában felbukkanó csonthájas gyümölcs termésével. Javasoltam, hogy a helyes méret megtartása érdekében dúdolgassa a mondókát, így nem akadhat fenn a későbbi tolómércés ellenőrzésem során egyetlen mérethibás gombóca sem. Az osztatlan népszerűségemről, és az elhangzó lehetőségekről, amelyek közeli hozzátartozóim ülő testrészeinek búvóhelyül történő felajánlásáról, továbbá melegebb éghajlaton való hosszas tartózkodásomról szól, most nem emlékeznék meg idő, és helyhiány miattJ Szemeiben felfedeztem a mély együttérzést, miszerint szegény embernek a macska is visszaugat, de nem tanúsítottam megbánást, éreztem, hogy többet önzetlen felajánlásaira nem kell számítanom. Hogy fokozzam a felém áradó szeretetroham erősségét, hoztam egy tálcát, és kértem, hogy rendezze soronkénti hadrendbe az elkészült gombóckákat, mint ahogyan a kinyíló desszertes dobozban szokta látni a bon-bonokat. Szerintem nem sikerült meggyőznöm arról, hogy ez a mérhetetlenül fontos részlet az Ő érdeke, így neki is hamarabb feltűnik, ha elvéti a méreteket. Most már tudom, hogy imád!

Visszatérünk tehát a tűzhöz, apró szalonnakockákat olvasztunk zsírjára, és rögtön ellenőrzés alá vonjuk rozénk kortyközépi sűrűségét. Amint a poharunkból távozó illatok zamatát is magunkévá tettük, kihalásszuk a kockákat, és a hagymát rávetjük, a kockázott zöldségeket is utána küldjük, ha már hagymánk kellően üvegessé vált. Elméletben zöldséglevest készítünk, a gyakorlatban bugaci betyárost, de ezt próbáljuk meg jól megmarketingozni az arra tévedő kéretlen látogatóknak, miközben táblánkat tanulmányozzuk fennhangon. Az egészet felhúzzuk vízzel, mehet bele a korty száraz fehérbor, és lassan rotyogtatjuk, rázogatjuk, miközben heveny kurjongatással üdvözöljük a szomszédokat, továbbá a Mama örömére huszonkettedszer is elénekeljük az Isten Barma című Road -opuszt. Egyelőre még nem mikrofonba, csak úgy, szeretetből!

Ismételt levegőpróbát téve palackunkkal, belevethetjük immár a két kiló húsból formálódott és tálcán sorakozó gombócainkat a lébe, és egy óvatlan, mások által szabad szemmel nem látható pillanatban ízesítsük utána a bogrács tartalmát. Túl sokat ne cicózzunk a gombócokkal, ha felbukkannak a forró lé tetejére, elismerő oklevelet is adhatunk a Készítőnek, és sikerei méltatása mellett engeszteljük ki egy békítő-elnéző mosollyal! Ne feledjük, levesünkből még a krumplink hiányzik, abból csak annyit javaslok, amennyit feltétlenül muszáj! Meg hát béltömésnek ott lesz még a mennyei prószánk. Ami úgy készül, hogy a Mama aludttejét, ha van neki, első lépésként lecseréljük kefirre, ami sokkal emberbarátibb, egyrészt mert nincs fű-, agráripari manager-, és mezőszaga, másrészt a dobozon fel van tüntetve a hozzávetőleges mennyiség. Mikor ezzel megvagyunk, kellően analizáljuk borospoharunk tartalmának mozgékonyságát. Ha elég fürgének ítéljük, áttérhetünk az ízleléskor keletkező tapintásérzetek vizsgálatára, és a további prószakészítési művelet lehetőségeit a közelben settenkedő fehérnépek, úgymint Feleség (saját), Húg (Feleségé), Mama (Feleség és Húgé együtt) összetett szaktudására bízzuk. Innen már nincs visszaút, a kormányzás kicsusszant a kézből, ragaszkodás van az aludttejhez, amit Annus tehene adott, ilyet Pesten úgysem eszel, te Gyerek! Belekerül tehát fél liter mezőszagú, fehér fűízű cuccba 3 tojás a tanyasi fajtából, két korty olaj, 10 deka liszt, és csomómentesre keveredik, mint a palacsinta tészta. No, nem olyan híg, inkább olyan színű. Kis sóval ízesítjük, eztán lapos tepsiben vándorolhat a sütőbe, legalább is azt feltételezem, mivel mindhárman a konyhába sietnek, hogy ott folytatják a művüket. Az én tüzem, meg ugyebár idekinn ég, a poharam környékén, ahol Pócz mester friss rozéját tanulmányozom hab tartósság, buborék nagyság és a gyöngyözés időtartamának tekintetében, ami igencsak kellő felkészültséget igényel az aludttejjel szemben. A következő teszt a Feleség (saját) interpretálásában érkezik, hogy milyen lekvárral legyen a korábban tudományosan előkészített prósza szervírozva? Részemről indifferens, ha már nem lefőzésre került, hanem befőzésre, lehet akár barack, szilva, meggy is, ha így elpocsékolták, befőttes üvegbe. Ugyanis félidő környékén a sütésnek, gyümölcsízeket folyatnak a prószamasszába a tudorok, így a habkönnyű piteszerűség maszatolás nélkül nem kerülhet a szájba. 20-30 perc sütés után már nem folyós, de rezegős állagúvá válik a prósza, ekkorra az utolsó krumpli is megpuhul a lében, és teríthetnek a Népek. A bugaci betyáros dolog elé valami zamatos hegyi sistergőst javaslok aperitifként, a prósza után egy kis félédes csajos borocskát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.