Végre valami, amihez nem értenek a fehérnépek, és kellő rettenettel tekintenek a tűzrakás első lépésétől a maradék kitunkolásáig irányunkba.

A művelet a megszokott rendben zajlik, szomszédkímélő üzemmódban valami darabolós muzsika, a rend kedvéért és az egzotikus erős ízek végett mondjuk mexikói-argentin vegyes etnikumú Molotov tánczenekar slágerei, hazaiból természetesen az alapanyaghoz dukáló Aljas Kúszóbab, és a nélkülözhetetlen Rozé felpattintása. Újításként bevezettem a kontroll palack intézményét főzőcskéink alkalmával, ami minőség-ellenőrzés szempontjából nélkülözhetetlen kelléke rendezvényeinknek. Nyissuk is ki iziben!

Ha már irányban vagyunk minden tekintetben, lássunk is hozzá sebesen a tűzrakáshoz, mire az első tüzünk leég, fel is apríthatjuk a hagymát, a minél több féle, és színű csilit, kettőt hagyjunk magunknak egészben, a végére rágicsálni.

A mennyiség itt úgy néz ki, hogy 6 főre alkotunk, mivel a gyengébbik nem képviselői mindig azt mondják, hogy nem kérünk belőle mert erős, de azért legkésőbb estére úgy is elfogy az egész.

4 vörös és 2 lilahagymával indítjuk a bográcsot, némi főtt-füstölt tarját is kockázhatunk bele, miután megfonnyadt az anyag, némi olajon. Pár perc alatt a húsfélénk is színt kap, és nyúlhatunk a konzervnyitó és a borospoharunk után.

Létszámunk tekintetében tehát 2-1 az arány a bab javára, így egy vörös, egy fehér, egy paradicsomos konzerv kerül a 2 doboz kukoricához, mivel ad-hoc jelleggel jött az ötlet, és a beáztatásra bab irányába semmilyen korábbi tervvel nem rendelkeztünk. Nem úgy a sajátunkéra! Haha! Csak semmi pepecs, lé leönt, vízzel leöblítjük a vörös ragadványait, és bele az edénybe, egyszerre mindent.

A tasakos mexikói csilisbab alaptól óvakodjunk, bár az arra settenkedő népek úgyis bele erőszakolják az edénybe, engedjük széles mosollyal az akaratnak, udvariasan köszönjük is meg a törődést, majd mutassunk a gondosan kihelyezett táblánk irányába.

Ha már minden hozzávaló az edényzetbe jutott, elkezdhetünk perverzkedni az ízesítés vonatkozásában. Kihagyhatatlan az ételünkből a korábban említett sok darab csili, a cayenne bors, némi só, kanálnyi Erőss Pista, kevés paradicsomsűrítmény, és a zöld hegyes paprika. Minden mennyiséget hagyjunk a jó ízlés határain belül, némi együttérzés látszatának fenntartása érdekében. Még az elején kóstoltassunk a család nőnemű tagjaival is a kényszeres vizitjeik alkalmával.

Ezután komótosan, egy-egy lassú séta alkalmával az asztalon felejtett rozetta és a bogrács közötti utunk alkalmával mintegy 15-20 perc alatt bele is kísérhetjük a bográcsba az általunk még szükségesnek ítélt fűszereket.

Utolsó andalgásunk alkalmával célszerű ízlelni, és ha még nem elég aszfaltszaggatóan erős a főzetünk, utána igazítani, vagy kölcsönkérni a szomszédtól még egy kis erős paprikát.

Ekkorra már a drukkerek is eufórikus állapotba kerülnek a körüllengő illatorgia gyanánt, de még nem is sejtik, mekkora merényletre készülünk. Ebben a pillanatban érdemes megállni legalább gondolatban egy ásónyomra: a) vagy végérvényesen és örökre menesztenek bennünket a fakanál mellől, b) meghunyászkodunk, és engedve az akaratnak, mások számára is elérhetővé, és emberi fogyasztásra alkalmas állapotban hagyjuk alkotásunkat, csak saját adagunkkal bánunk el rettenetes módon.

Az a) esetben dacolunk a ránk nehezedő tekintetekkel, és egy marék darált tepertővel dúsítjuk az egyébként sem híg alkotásunkat, míg b) pont szerint óvatos érdeklődés mellett megtudakoljuk, óhajtanak-e tejfölt az ízek kavalkádjának tovább fokozása érdekében az adag tetejére, mikor felszolgáljuk fenséges fogásunkat friss puha fehérkenyérrel, és finom borocskával.

Megadtuk a választás lehetőségét a nagy egyetértés, a világ- és családbéke érdekében, teríthetünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.