Az egész azzal kezdődött, hogy valamikor tavaly nyáron egy ládányi vadhús mixet kaptam egy vidéki barátomtól. Az állapotfeltárás alkalmával a címkézetlen fagyott testdarabok egykori állatfajra utaló beazonosítását gépészként szerzett anatómiai ismereteimre, és a Feleség (saját) korábbi vadászati társaságoknál szerzett vizuális tapasztalataira alapoztam. Így került egy friss zacskóba nyúlgerinc címke alá egy félméteres csontos egység. A húsvéti fagyok és havazások alkalmával idén elérkezettnek látszott a tepsibe kerülés ideje. Ezt megelőzően óvatos, de ütős pácot készítettem, melyben 3 napig vett fürdőt az egykor szőrös bundában lakó test. A pác összetevői és készítése az alábbi alkatrészeket tartalmazta, mintegy 2 kilós testtömegre vetítve: sárga és fehérrépa 3-3 szál, vékony karikában, 4 fej közepes vöröshagyma, szintén kerekre szelve, 5 gerezd fokhagyma összenyomorítva, és mozsárban tört 2-2 kávéskanálnyi mustármag, fekete és citrombors, némi só, boróka bogyó 8 db, babérlevél 4 db, és egy titkos chili paprika. Mindez bele egy lábosba, egy deci tárkonyos ecet, és két liter víz egy deci száraz bor társaságában. A hús nélkül természetesen elkezdjük első forrásig melegíteni. Ha ezzel megvagyunk, lehűtjük a páclét, és a körültekintően erre az alkalomra választott pácoló edénybe helyezett nyúltestre öntjük úgy, hogy a zöldséges lé ellepje a húst. Ne kandikáljon ki egyetlen hús felület sem, mert az elszíneződik takarás hiányában. Ha ezzel megvolnánk, vizsgáljuk meg az ízesítésre szánt borocskánk savközépi rugalmasságát, mivel másnap reggelig nincs egyéb dolgunk ezen a vonalon.
A reggeli madárfütty-vagy hóeke dudája megszólalásakor kerekedjünk fel egy közeli szemlére pácoló edényünk térségébe. Érkezésünkkor a harsona megszólalásáig igyunk a nyúl tiszteletére egy locsoló pálinkát, majd emeljük ki a testet a fürdőből. A ragaszkodó zöldségeket tessékeljük vissza a húsról, és az egész páclevet ismételten első forrásig melegítsük. Forrás után hűtés, páclé vissza a húsra, betakarás, és az ízek mozgékonyságának vizsgálata a borospalackunk környékén, mivel másnapig ismét nincs semmi tennivalónk. Ezen a vonalon. Gyakorlatilag a harmadik nap programja megegyezik a másodikéval, de itt már operálhatunk némi gyomorkeserűvel is a harsonaszó észlelése idején.No meg az 5FDP Under and Over It-jét se hagyjuk pihenni a lejátszóban!
Aznap, mikor elérkezik az inger, hogy már ennénk az alkotásunk eredményéből a következő szakszerű lépéseket kell még megtennünk: Az immár fehérre változott gerincünket (nyúl) óvatosan kiemeljük a pácból, és megfelelő tepsire helyezzük. Ezt a tepsit a Feleség (saját) azonnal lecseréli egy római tálra, mert elmondása szerint annak a húsnak párolódnia is kell. A tepsibe történő visszahelyezést követően vékony bacon (szalonna) kabáttal öltöztetjük fel a nyúltestet a kiszáradás ellen. Később a kabátba bújtatott nyulat az esti együttlét (Feleséggel, saját) oltárán áldozva visszacsempésszük a cserépedénybe. Ekkor dobódik mellé pár félbe vágott felesleges burgonya, némi kakukkfű, és pár szem késsel laposra nyomott borókabogyó. Locsolunk alá jó pohárnyi száraz bort. Az edényre rákerül a kupakja, be a sütőbe, és bő 2 óráig csak ízlelgessük a palackunk tartalmát.
Ha lejárt az időnk, és italunk is elfogyott, a fedő határozott, és gyors eltávolítását követően a keletkezett zamatos szaftot kanalazzuk nyulunkra, ami eddigre már 20%-ot vesztett testtömegéből. Innen még egy negyedórányi pirítás és locsolgatás felváltva, és elkészült a mű. Száraz Irsai Olivért javaslok hozzá a friss évjáratból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.