A Fehérorosz Halak Esete a Sütőráccsal

A nagy felindulásból elkövetett sütögetést alapos tervezőmunka előzte meg. Mivel a Meghívott Vendég családja idegenben tartózkodott, hamar elhatározódott, hogy közeli érkezésüket a rájuk való tisztelettel egyik nemzeti étkük, a „fehérorosz halak rácson” elkészítésével ünnepeljük meg. Az alkalomhoz illő prológot (TÁBLA kihelyezése-„Ma Apa Főz, a Többiek Nem, Szóban Sem”, rozé-pukkantás, rockzene a lejátszóba, tűzrakás) leküzdve tétovázás nélkül a Fehér Király finn változatának ízlelgetéséhez fogtunk, és jelenthetem nem bántuk meg!  A nagy felismerés, miszerint érdemes lenne a halakat pácba helyezni, - ha lehet nem kevés időre - csak eztán következett. Arra az egy éjszakára, amíg a sós-fűszerben érlelődnek, süssünk valamit ki, ha nem akarjuk korgó hasunkkal magunkra vonni a nagyérdemű figyelmét a betervezett esti Atomkutya koncerten. Így is cselekedtünk, és gyors lapos hús avatásába csaptunk át. A Meghívott Vendég, miután a külön erre a célra rendszeresített filéző kését előhúzta annak még nagyobb becsben tartott tokjából, mintegy fél órán keresztül szorgalmas irdalásba kezdett a következő napi fogás előkészítése érdekében. Kisvártatva előkerült tarsolyából a csodatevő és névadó Priprava dlja grilja szuper fűszerkeverék, amely a Baltikum összes lankáján termett, és szorgos kezek által gyűjtött majd szárított magvak, továbbá réti széna apróra őrölt granulátumát tartalmazta. Az elegy intenzitását jellemzi, hogy a közel 2 kilo apró keszeg, süllő, és kárász teljes mértékű bevonásához mindösszesen 15 gramm volt ideális mennyiség a még élvezhető pác olíva olajjal történő házasításához. Egy újabb alkotóelem, - melyről tudjuk, hogy kicsi a bors, de vannak barátai- jelentős adagolását követően megpihentünk. Erős kézzel leszögezhetjük, hogy a koncentrátum jelesre vizsgázott, a halak egy éjszaka alatt omlóssá értek a fűszerfürdővel egyesített só pakolásban a hűtő mélyén. De ez már a következő nap történéseinek eredménye, ne rohanjuk ennyire magunk elé. Vizsgálgatva V. József palackját megállapítottuk helytállóan, hogy már elég vidámak vagyunk egy kis zajkeltéshez, és parazsunk is hamarabb lesz, ha begyújtjuk a brikettet a grillkéményben. Aznap ismét Karsai Gabit és csapatát hívtuk kánonunkhoz segítségül Komlóról, így Bongólia és az Óvó néni után már csak a Rapbull sorait aktualizáltuk szívünknek oly kedves közös hölgyismerősünk nevének folyamatos kántálásával.

A lapos húsok a sztenderd szerint megkapták a maguk szibériai jellegű, és korábban Tarja Grillen címmel közzétett só-bors-fokhagyma-citrom-joghurt-hagyma keveréküket. Egy újabb óráig érlelődtek, majd szépen meneteltek az addigra már fehéren izzó parázsra. De ebben az érlelődő órában keletkezett a nap valóban legfrissebb fogásának összeállítása. A fantáziátlan neve ugyan cukkinis röszti, de ez szerintem béna, olyan TV Paprikás. Miért ne lehetne inkább Bélabá Kedvence, vagy Repatarurgyán?

Úgyhogy a döntést tett követte, szavazatszámláló bizottságot állítottam fel, majd keresztelőt tartottunk, és a cukkinis rösztit attól a két kupicától kezdve Repatarurgyánnak hívjuk. Ennyi. És nem is fájt! A hozzávalók listája és az összeállítás roppant egyszerű, ízlés és éhség szerint lehetőleg azonos lyukú reszelőn (nem nyeles ipari acél, hanem zöldség) egyenlő mennyiségű cukkini, sárgarépa, krumpli reszelődik. Hozzácsapódik só, bors, némi joghurt, és csak annyi liszt, hogy éppen ne folyjon. Amint a massza elkészült, rögtön igyunk valami alkoholtartalmú nemes anyagot, mert heves vita fog következni a fehérnépekkel. Az én iskolám és a TÁBLÁM szerint, ha füstön főzünk odakint, nincs semmi steril körülmény, faxnizás a konyhában, serpenyőben olajon, meg szagelszívó, előfőzés, meg ilyenek. Ez a csajoknak való. És itt ők elkezdik erőltetni a tudományukat, hogy adjam oda a felét az anyagnak, majd jól meglátjuk, hogy Ők odabenn az egészet megcsinálják, amíg Mi, és főképp Én, Apa idekinn piszmogunk. Az alapvetések ebben a formában pedig cseppet sem helytállóak. Az Én, és a füstös konyha iskola szerint úgy járunk el, hogy a grillrácsra 2-3 réteg alufóliát hajtogatunk. Az egyik kezünket olajozzuk kicsit, ehhez van a szórófejes olaj spricni. A másik kezünk tiszta marad, mert gusztustalan a maszatos pohárral koccintani. Az olajos kézzel kis adagot merünk a Reparaturgyán anyagából, és precíz mozdulatokkal az addigra már forró alufólián ellapítgatjuk. Hirtelen, és éber rituálét kell járnunk, mert ujjhegyeink könnyen perzselődhetnek egy óvatlan mellényúlást követően, és van nagy ordítás, továbbá ezzel egy idősíkon az üzletszerű kéjelgést elkövető Mindenható ismételt, és többszöri felszólítása a párzási aktusra. Hát hol van ez a módszer a serpenyős unalmas olajban sütéshez képest a gázláng mellett? Ugye hogy fényévekre. Előre. Mindeközben alkalmunk és lehetőségünk nyílik egy újabb kortyközépi ruganyosság ellenőrzésére kedvenc rozénkból. És ez idő tájt természetesen magunkhoz szólíthatjuk a Márhívót, a Bifidusz Effenzizt, vagy nem utolsó sorban Dentálstex Jenőt is a lejátszóból.

Mire az összes Repatarurgyán elkészül, - a fordításukról sem feledkezzünk meg 2-3 percenként, - a hús is jól összeszokik a páccal. A hagymákat hanyagul kaparjuk le, nem esik nagy bántódása a húson, legfeljebb belepottyan a parázsba, ha nem ragaszkodik eléggé. A lapos hús természetesen tarja, ezt eddig azt hiszem titkoltam. A szokásos módon a magunk kedve szerint forgassuk, vizsgálgassuk, majd cseréljük a megsülteket nyersre a rácson. Hát ez nem egy mérnöki feladat! De az, hogy ezt hogyan tudjuk még pompásabbá tenni, na, az már erős előtanulmányokat igényel a műszaki tanszéken! Amint kellően úgy érezzük, hogy eljött a mi időnk, veselkedjünk neki egy tepsi (fém) kéz meleggé tételéhez! A pácból visszamaradt hagymakarikákat terelgessük a serpenyő aljára, pici olíva olajjal futtassuk meg. Erre kerüljenek a hússzeletek, kevés facsart citrom, szintén a pácból nyerve, majd az egész tepsit fedjük le szoros zárással, alufóliával. Vissza az egész a grillrácsra, és várjuk meg, míg a gőz emelgetni kezdi a fóliánkat. Pici lukat ütünk ekkor a tepsiből távozni kívánó szeleknek, és kb. 2-3 percig hagyjuk dolgozni a gőzt, enyhe rázogatással. Ne féljünk, nem esik messze a vak a botjától, tehát nem lesz főtt hús a tarjából, csak átveszi a citromos hagymás gőzt a pácfűszer, és megtapad rajta, mint nyakgesztenye az úttörő nyakkendőn.

Mindeközben nekiláthatunk az elkészült betevők megágyazásának, minthogy: koccintás, terítés, koccintás, egy áldomás az esőerdők rőzseszedőire, szalvéta, papírtányér, és egyéb úri huncutságok. Újabb dicsérete a mongol nyelvújítóknak, pohár ürítése a bukófrekvenciás félhomály tizedelő feltalálójának örök egészségére, továbbá egy újabb tószt mindenkire, akiket szeretünk, és akik bennünket is szeretnek.

Másnap a halakat a fehérorosz pácból kivéve csak dobjuk a tegnapi grillrácsra, mert ki korán kel, egész nap álmos marad. Egyéb dolgunk nincs, ha mégis, a fehérnépek unszolására rakjunk alá tüzet, vagy öngyújtóval melegítsük. Aki éhes, majd forgatja, és leszedi a menthető darabokat. 8-8 percig süssük oldalanként, fehér kenyérrel, orosz répasalátával tálaljuk. Az Év Első Bora csúszik mellé, a száraz Csabagyöngye fajtából.

Az egész azzal kezdődött, hogy valamikor tavaly nyáron egy ládányi vadhús mixet kaptam egy vidéki barátomtól. Az állapotfeltárás alkalmával a címkézetlen fagyott testdarabok egykori állatfajra utaló beazonosítását gépészként szerzett anatómiai ismereteimre, és a Feleség (saját) korábbi vadászati társaságoknál szerzett vizuális tapasztalataira alapoztam. Így került egy friss zacskóba nyúlgerinc címke alá egy félméteres csontos egység. A húsvéti fagyok és havazások alkalmával idén elérkezettnek látszott a tepsibe kerülés ideje. Ezt megelőzően óvatos, de ütős pácot készítettem, melyben 3 napig vett fürdőt az egykor szőrös bundában lakó test. A pác összetevői és készítése az alábbi alkatrészeket tartalmazta, mintegy 2 kilós testtömegre vetítve: sárga és fehérrépa 3-3 szál, vékony karikában, 4 fej közepes vöröshagyma, szintén kerekre szelve, 5 gerezd fokhagyma összenyomorítva, és mozsárban tört 2-2 kávéskanálnyi mustármag, fekete és citrombors, némi só, boróka bogyó 8 db, babérlevél 4 db, és egy titkos chili paprika. Mindez bele egy lábosba, egy deci tárkonyos ecet, és két liter víz egy deci száraz bor társaságában. A hús nélkül természetesen elkezdjük első forrásig melegíteni. Ha ezzel megvagyunk, lehűtjük a páclét, és a körültekintően erre az alkalomra választott pácoló edénybe helyezett nyúltestre öntjük úgy, hogy a zöldséges lé ellepje a húst. Ne kandikáljon ki egyetlen hús felület sem, mert az elszíneződik takarás hiányában. Ha ezzel megvolnánk, vizsgáljuk meg az ízesítésre szánt borocskánk savközépi rugalmasságát, mivel másnap reggelig nincs egyéb dolgunk ezen a vonalon.
A reggeli madárfütty-vagy hóeke dudája megszólalásakor kerekedjünk fel egy közeli szemlére pácoló edényünk térségébe. Érkezésünkkor a harsona megszólalásáig igyunk a nyúl tiszteletére egy locsoló pálinkát, majd emeljük ki a testet a fürdőből. A ragaszkodó zöldségeket tessékeljük vissza a húsról, és az egész páclevet ismételten első forrásig melegítsük. Forrás után hűtés, páclé vissza a húsra, betakarás, és az ízek mozgékonyságának vizsgálata a borospalackunk környékén, mivel másnapig ismét nincs semmi tennivalónk. Ezen a vonalon. Gyakorlatilag a harmadik nap programja megegyezik a másodikéval, de itt már operálhatunk némi gyomorkeserűvel is a harsonaszó észlelése idején.No meg az 5FDP Under and Over It-jét se hagyjuk pihenni a lejátszóban!
Aznap, mikor elérkezik az inger, hogy már ennénk az alkotásunk eredményéből a következő szakszerű lépéseket kell még megtennünk: Az immár fehérre változott gerincünket (nyúl) óvatosan kiemeljük a pácból, és megfelelő tepsire helyezzük. Ezt a tepsit a Feleség (saját) azonnal lecseréli egy római tálra, mert elmondása szerint annak a húsnak párolódnia is kell. A tepsibe történő visszahelyezést követően vékony bacon (szalonna) kabáttal öltöztetjük fel a nyúltestet a kiszáradás ellen. Később a kabátba bújtatott nyulat az esti együttlét (Feleséggel, saját) oltárán áldozva visszacsempésszük a cserépedénybe. Ekkor dobódik mellé pár félbe vágott felesleges burgonya, némi kakukkfű, és pár szem késsel laposra nyomott borókabogyó. Locsolunk alá jó pohárnyi száraz bort. Az edényre rákerül a kupakja, be a sütőbe, és bő 2 óráig csak ízlelgessük a palackunk tartalmát.
Ha lejárt az időnk, és italunk is elfogyott, a fedő határozott, és gyors eltávolítását követően a keletkezett zamatos szaftot kanalazzuk nyulunkra, ami eddigre már 20%-ot vesztett testtömegéből. Innen még egy negyedórányi pirítás és locsolgatás felváltva, és elkészült a mű. Száraz Irsai Olivért javaslok hozzá a friss évjáratból.

Pont olyan nap volt, hogy főznünk kell valamit, mert igény, és alkalom most is, mint mindig akad rá, de ha nem, találunk valamit. Mondjuk, hogy bosszantsuk a szomszédot egy kis füsttel, és hagymaszaggal. Akkor már kerülhet is elő a bogrács, és a belevaló. Amint a szokásos rituálénkat eljártuk, (tapasztaltabbak már tudják, a friss olvasókkal pedig megosztom: első tűz, rozé pattintás, rockzene a lejátszóba) érkezik a Ház Barátja, kezében egy zsák, mely alakját és súlyát tekintve kb. 20 kilót nyomhat. - Neked hoztam kiscsillagom, de már nem tollas! – nyújtja a Feleség (saját) felé a szerzeményt a Doktor Úr, és huncut mosoly alakul arcán, olyan Joker-es, talán Vigyorex tablettát reggelizett. Körültekintően megközelítem a zsákot, és láss csodát, félig van még élő halakkal! Meglepődtem, mint Betty Tanakis Tamás Atya ördögfejes boxer alsóján, és már meg is hoztam a nem túl bonyolult harcparancsot: ma halleves fog főni, nem is kevés! Ebben az sem akadályozott meg bennünket, hogy másfél órás szopórollerezés következett halpucolás képében, ami igencsak hiányzott már az egyébként unalmas életünkből.

Győzike féle szemeteszsák kombót vett magára a társulatunk, és ütemes kivégzésbe kezdtem először fakanállal, majd brutálisabbá tettem a dolgot seprűnyéllel a halak riadalmára. Mindeközben felpattant egy újabb ampulla, erősödött a harci kedv, és Till Lindemannal együtt egyre erősebben szólt a Links 234! Senki sem menekült meg a zsák lakói közül, már a tátika playback sem ment, csak a belezés, és hozzá egy kis Slipknot dukált, a Szomszéd Mariska Néni örömére. Ö az egyetlen ismerősünk a 60-70 éves korosztályban, akiben a brutal metal dallamvilága még megmozgat némi halvány emlékképeket a Latabár-Jávor Pál féle szvinges időszakból.

Peregtek a pikkelyek, gyűlt az anyag, ebből még valami sült hal féle is kinéz! Azonnal hadrendbe állítottam a halsütögetőt is, ezt is fel kell tüzelni, elő a harci kedvvel, és a Csata-dallal! No de lássuk, hogy miből is főzünk, és hogy mit? Pár méterre folyik a Tisza, itten kérem nem lesz bajai halászlé! Emberes lesz, kérem, ipari mennyiségű kárásszal, keszeggel, némi amurral, sok-sok hagymával, kevés paradicsommal, erős hegyes és gömbölyű cseresznye paprikával. Alap lével csak keveset bajlódunk, mit sem sejtő módon már felfedeztem a gyufa tésztát, biztosan lesznek népek, akik titokban cseleket szőnek, hogy ledózerolják az erős levesem illúzióját némi belecsempészett sikértartalommal, de tegyék.Csak és kizárólag a saját tányérjukba!

Közben kevés fokhagymás tejben vesz fürdőt, és pácolódik egy két áldozat a zsákból, hogy két-három óra múlva meghempereghessen egy kis paprikás lisztben, majd forró olajban ropogósra sülve kínálja fel testét hideg kovászos uborka, és puha kenyér társaságában tányérunkon. Mondom én, hogy közel a Tisza parti strand, ha nem vigyázunk, még elkezdenek sorban állni a Zemberek, és még lángost is kérnek a végén! Megőrizvén inkognitónkat, - és elkerülvén annak a tévedésnek a lehetőségét, hogy tésztafeszítő kisiparosként tartson számon a falu népe - egyre vadabb és hangosabb zajkeltéshez folyamodtam. Egy kis Road Zenekar hörögve, kicsit több Leander hurutos balladákkal, és már el is űztük az utcai betévedés lehetőségét az illatok folyosójától vezérelve. Mindeközben az Akáctövis köz-ben alakul a bográcsunk tartalma, rend szerint lassú tűz, lassú borozgatás, és az Ész osztásának módszeres pillanatai a közönség és a különösen gyors mozgású, de azért kerítésen lopva átkukucskáló járókelők, és szomszédok számára, bármilyen témakörben.

Emberkedés helyett némi tüzelőt szerválok még a sült hal alá, kezdetét veszi az olajfürdő előkészítése, és a Kutya is megkívánt már, ismét hátulról. A titok, hogy forró legyen az olajunk, és 5-5 percig süssük oldalanként a halunkat. Hallevesünket az egyre gyakoribb érdeklődés mellőzése érdekében jelentsük készre, s a terítés közben sem felejtsük szem elől védett értékeinket (rozés pohár, hozott tábla).  Könnyű borocskát kínáljunk halaink mellé a már említett kovászos ubi- puha kenyér kombó mellé, ha már ropogósra sült másik remekművünk!

Jó idő van, ideje elrontani egy kis szomszédbosszantó füsttel, úgyhogy kezdjünk is bele egy kis égetésbe. Kedd este nem nagy titokban már előkészültem a mai csínytevésre, így különböző, gyerekbarátnak nem nevezhető pácokba fektettem néhány vaskosabb hússzeletet, majálisi hangulatot teremtve a kertben.

Egy oroszoknál edződött régi munkatársam ajánlotta a következő pácot, melyet ők a szibériai hideg, és más okok miatt mérhetetlen mennyiségű vodka szipkázása mellett kirgiz húsok sütéséhez alkalmaztak. Ez imígyen szólt: Igyál egy vodkát, fogd a húsodat, bontsd le a csontról, szedd rostjaira. Igyál egy vodkát! A zománcozott lábas aljára szórjad a sót, borsot, löttyints kicsi aludttejet, nálatok ezt kefirnek mondják, tovaris. Igyál egy vodkát! Eztán nyomjad bele a réteg húst, rája szeletelt vöröshagymát, babérlevelet is tegyél, csorgass rá citromlevet, de nálatok szeletelhetsz is rá citromkarikát, tovaris. Igyál egy vodkát! Eztán ismét húsréteg, aludttej, hagyma, és így tovább, míg az anyagod el nem fogy, tovaris. Igyál egy vodkát! Na, ha a lábas tetejéhez értél, rá egy másik kisebb lábas horpadással kifelé, és mehet rá valami súly, úgy 5-10 kg, és két-három napra ki vele a hidegre, had érjen össze az íze, tovaris. Igyál egy vodkát! Naponta rázogasd a fazekad, igyál minden alkalommal egy vodkát, hogy jusson mindenhova a léből, tovaris. Aztán a levét leöntöd, a citromos hagymát meg mellé tálalod, mikor megsült a húsod. Medvéből, borzból, kisebb vadakból jó ez, vagy amit ad a Tajga, tovaris. És igyál egy vodkát!

Kicsit szocializáltam a hozzávalókat, és mivel a madaras tecsóban nem volt friss medvehús, így a tarjánál maradt a népi együttlét tanácsának összes szavazata. Az összes többi alkatrészt sikerrel előtaláltuk, az autentikus értékek megőrzése, és a történeti hűség érdekében kaukázusi kefir került a banyatankba. A vodkát nagyon nem kultiválom csak vészhelyzetben, most meg békeidőben vagyunk, így maradjunk az Emil féle hegyi sistergős pálinkáknál, attól is biztosan előjön a gyakori vigyor, és a váratlan kurjantás. A rostoktól való húsfosztást próbáltam szintén mellőzni, inkább kést és bárdot vettem kezembe, de a tanácsolt kezdeti bátorítót beküldve jobban fogtak az eszközök, és előjött a heveny nótázási inger is. Szabadtéri dalokat kultúrember pácolási időszakban csakis a szomszéd távoltartása érdekében ad elő, így hát gyermekkorunk legszebb Kretens dalait csokorba gyűjtő „Ez még itt nem Amerika”című kilencvenpercese került a szaletlis CD lejátszóba, kezdetnek közepes hangerővel.

Ideje lett szeletelni a hagymát, és a citromot, de az egészségvédelem és a recept szerinti pontos leírás követésének jegyében hozzá kellett férkőznöm egy újabb kupicához, ami nem bizonyult kivitelezhetetlen feladatnak. Csillogó szemek, némi zavar keletkezett a zöngés, és zöngétlen mássalhangzók között, de még jók vagyunk!

Kezdődhet a rétegezés a fazékban, szigorúan zománcosban. Ez biztos valami üzbég perverzió, de egye medve, teflonosat úgysem találtam. Jurij tanácsát megfogadva minden egyes réteg akkurátus edénybe tuszkolását követte a jól megérdemelt Emilféle zamat szervezetbe küldése, konstans lett a szemcsillogás, maradt a széles vigyor, és egyre hangosabban dudorásztam Kretenstől a Bürokraták, bürokraták, de nagy marhák című örökbecsűt.

Ahogy fogyott az anyag, és a védőital, úgy fokozódott a drámai hangulat, és kezdtem követelni a mikrofont a nagyszerű előadásom hitelessége, és a közönséggel való megosztása érdekében. Az arcvonásaim plasztikusak lettek, a mimikai izmok immár rég nem vállaltak szerepet a fejszerkezetem egyébként sem tökéletes képének hű visszaadásában. De tele lett az edény, és szünet következett a napi fazékrázogatásig, legalább is Jurij receptje szerint, a vodkázásban biztosan. Bevált recepten pedig ne változtass, mert minden rendhagyó!

A napi fazekazás alkalmával immár óvatosabban eredtem Emil szirupja irányába, és nem is lett gyűrűs a tekintetem. Akkor lehetett olyan, még a pác készítésének estéjén, amikor hazatértem a szomszédtól. Mint később kiderült nem hívott meg aznap este magához, csak becsengetett, hogy nem tudnám-e halkabban üvölteni a „Na És-t, és a Nincs Mesé”-t, mert ezek a kultúrtörténeti megállók az életéből kimaradtak, pedig punk volt Ő is gyerekkorában, igaz  Orosházán. Mindezt a kertkapuban vitattuk meg, képbevilágító reflektor alatt, mielőtt mindketten medvés álomba szenderedtünk, ki-ki a maga térfelén.

Már csak párat kellett aludni, és sütögetőnk okádta magából a füstöt drága szomszédunk legnagyobb örömére. A szokásos első tűz, rozetta, előkészítési rítuson túlesve a gyanakvó tekintetek gyűrűjében előhalásztam a kincseket a fazékból. A húsok kifehéredtek, a növények bebarnultak, annak rendje és módja szerint a pácban, az ökológiai egyensúlyt pedig rozéval tartottam fenn. A papírkendős szárogatást most a késes kapargatás váltotta fel a tarjaszeletecskéknél, a visszamaradt levet leöntöttem Jurij leírása alapján, és nem volt kedvem semmilyen aromához Emil pajtás konyhájából.

Csak friss rozetta, óvatos kortyolgatása, belső hűtés érdekében. Mikor a tűz leégett, mehetett a rácsra a cucc, laza kérgesítés, forgatás, a begyakorolt mozdulatokkal. A nem túl meggyőző, ám annál zamatosabb hagymás cuccból erősen javasolt kifacsarni a maradék lét, kipecázni a bennragadt citromkarikákat, és fatányéron mellészervírozni a porhanyósra omló husikák szoros társaságában. Forró hús, hűs citromos hagymaillat, na, fiúk, valaki? Semmi?

Az új szereplő a történetben egy ismét felfedezett régi barátunk, nevezett Irsai Olivér, amit jól behűtve kínáljunk a meleg napokon, a magyar- orosz barátság nevében eme remek ételünk mellé.

Ismét terepet jártunk egész nap Somogyban, a motoros sárdagasztás után igény és lehetőség támadt a füstölésre. Úgy döntött a csapat, hogy az alföldi ízeket vegyítsük a helyi fogásokkal, így alakult ki a címben található menü. Az alapvetések (első tűz, rozé, rockzene a lejátszóba, tábla kihelyezése) után kiosztásra kerültek a feladatok, és Feleség (saját) húga, mint tapasztalatlan füstös konyha résztvevő, megkapta a véleményem szerinti beavatós szerepet, a húsgombóc gyártást. A recept, mármint a levesé az egyetlen olyan dolog, mely a mai jegyzetben szintén egy gépésztől származik, aki ezt az elegyet elmondása szerint 80 embernek főzte, és nem is sikerült rosszul. Egy tárgyalás alkalmával olvasta fel a hozzávalókat, melyet telefonba diktált a Feleségnek (övé), hogy gyorsan szerezze be a madaras teszkóban, különben estére éhesek maradnak a népek, mint bölcsészek a Kispál koncerten. Én pedig figyeltem, és most megpróbálom rekonstruálni a bugaci nép eledelét a somogyi hegyek között.

Lássuk, de csak emberi léptékkel, úgy 6-8 főre vételezzünk 1-1 kiló marha és sertés darált húst. Jobban járunk, ha egészben vesszük, és mi tekerjük át a lyukon, akkor zsírt, ipari nyesedék nutria húst, és a hentes kötényének műanyag ízét sem visszük haza hús árban. Fél kiló krumpli, fél kiló hagyma, répa, zeller, karalábé, fehérrépa (kezdők számára gyökérzöldségek, nem konzerv, vagy mirelit) erős és pirospaprika, paradicsom, módjával egy kis fehérbor, és a nélkülözhetetlen fűszerek: csombor, zsálya, só, bors, őrölt paprika, gondolatnyi kömény.

És itt álljunk meg egy pillanatra, ennyi hozzávaló felsorolását meg kell ünnepelnünk egy minőségellenőrzéssel palackunk és magunk egészségének megőrzése céljából! Munkavédelmi szempontból óvatosan hessegessük el magunk mellől a Fehérnépeket, de csak látható távolságra, hátha akad valami feladat a közeljövőben. Mondjuk kaphatunk egy kupica anyósféle pálinkát, amit a családi béke jegyében, de kellő fenntartások mellett azért elfogadunk, és óvatosan beemeljük a szervezetbe. Mindezek után kontroll alá kell vonnunk a Segítőket, elsősorban a Feleség (saját) Húgát, mielőtt visszafordíthatatlan hibát követne el a húsgombócok gyártásában. Tapasztaltabb rockermenyétkedők már tudják, hogy körültekintően kihelyezett táblánk szerint MA APA FŐZ. MÁS NEM. SZÓBAN SEM! Ennek tudatában próbáltam meggyőzni a Friss Versenyzőt a mezőnyben, hogy azok az strucctojás nagyságú húsgombócok, melyeket a húsból, pár tojásból és fűszerekből álló masszából próbál meg összeapplikálni, nos azok számomra nem ütik meg a műszaki tűréshatárértéket. Közösen felidéztük kisiskolás tanulmányainkat, és konszenzusra jutottunk, miszerint ma a bográcsba kerülhető gombócok nagysága egy meggy méretű, melyek átmérője, és sűrűsége megegyezik az ismert számoló versike első sorában felbukkanó csonthájas gyümölcs termésével. Javasoltam, hogy a helyes méret megtartása érdekében dúdolgassa a mondókát, így nem akadhat fenn a későbbi tolómércés ellenőrzésem során egyetlen mérethibás gombóca sem. Az osztatlan népszerűségemről, és az elhangzó lehetőségekről, amelyek közeli hozzátartozóim ülő testrészeinek búvóhelyül történő felajánlásáról, továbbá melegebb éghajlaton való hosszas tartózkodásomról szól, most nem emlékeznék meg idő, és helyhiány miattJ Szemeiben felfedeztem a mély együttérzést, miszerint szegény embernek a macska is visszaugat, de nem tanúsítottam megbánást, éreztem, hogy többet önzetlen felajánlásaira nem kell számítanom. Hogy fokozzam a felém áradó szeretetroham erősségét, hoztam egy tálcát, és kértem, hogy rendezze soronkénti hadrendbe az elkészült gombóckákat, mint ahogyan a kinyíló desszertes dobozban szokta látni a bon-bonokat. Szerintem nem sikerült meggyőznöm arról, hogy ez a mérhetetlenül fontos részlet az Ő érdeke, így neki is hamarabb feltűnik, ha elvéti a méreteket. Most már tudom, hogy imád!

Visszatérünk tehát a tűzhöz, apró szalonnakockákat olvasztunk zsírjára, és rögtön ellenőrzés alá vonjuk rozénk kortyközépi sűrűségét. Amint a poharunkból távozó illatok zamatát is magunkévá tettük, kihalásszuk a kockákat, és a hagymát rávetjük, a kockázott zöldségeket is utána küldjük, ha már hagymánk kellően üvegessé vált. Elméletben zöldséglevest készítünk, a gyakorlatban bugaci betyárost, de ezt próbáljuk meg jól megmarketingozni az arra tévedő kéretlen látogatóknak, miközben táblánkat tanulmányozzuk fennhangon. Az egészet felhúzzuk vízzel, mehet bele a korty száraz fehérbor, és lassan rotyogtatjuk, rázogatjuk, miközben heveny kurjongatással üdvözöljük a szomszédokat, továbbá a Mama örömére huszonkettedszer is elénekeljük az Isten Barma című Road -opuszt. Egyelőre még nem mikrofonba, csak úgy, szeretetből!

Ismételt levegőpróbát téve palackunkkal, belevethetjük immár a két kiló húsból formálódott és tálcán sorakozó gombócainkat a lébe, és egy óvatlan, mások által szabad szemmel nem látható pillanatban ízesítsük utána a bogrács tartalmát. Túl sokat ne cicózzunk a gombócokkal, ha felbukkannak a forró lé tetejére, elismerő oklevelet is adhatunk a Készítőnek, és sikerei méltatása mellett engeszteljük ki egy békítő-elnéző mosollyal! Ne feledjük, levesünkből még a krumplink hiányzik, abból csak annyit javaslok, amennyit feltétlenül muszáj! Meg hát béltömésnek ott lesz még a mennyei prószánk. Ami úgy készül, hogy a Mama aludttejét, ha van neki, első lépésként lecseréljük kefirre, ami sokkal emberbarátibb, egyrészt mert nincs fű-, agráripari manager-, és mezőszaga, másrészt a dobozon fel van tüntetve a hozzávetőleges mennyiség. Mikor ezzel megvagyunk, kellően analizáljuk borospoharunk tartalmának mozgékonyságát. Ha elég fürgének ítéljük, áttérhetünk az ízleléskor keletkező tapintásérzetek vizsgálatára, és a további prószakészítési művelet lehetőségeit a közelben settenkedő fehérnépek, úgymint Feleség (saját), Húg (Feleségé), Mama (Feleség és Húgé együtt) összetett szaktudására bízzuk. Innen már nincs visszaút, a kormányzás kicsusszant a kézből, ragaszkodás van az aludttejhez, amit Annus tehene adott, ilyet Pesten úgysem eszel, te Gyerek! Belekerül tehát fél liter mezőszagú, fehér fűízű cuccba 3 tojás a tanyasi fajtából, két korty olaj, 10 deka liszt, és csomómentesre keveredik, mint a palacsinta tészta. No, nem olyan híg, inkább olyan színű. Kis sóval ízesítjük, eztán lapos tepsiben vándorolhat a sütőbe, legalább is azt feltételezem, mivel mindhárman a konyhába sietnek, hogy ott folytatják a művüket. Az én tüzem, meg ugyebár idekinn ég, a poharam környékén, ahol Pócz mester friss rozéját tanulmányozom hab tartósság, buborék nagyság és a gyöngyözés időtartamának tekintetében, ami igencsak kellő felkészültséget igényel az aludttejjel szemben. A következő teszt a Feleség (saját) interpretálásában érkezik, hogy milyen lekvárral legyen a korábban tudományosan előkészített prósza szervírozva? Részemről indifferens, ha már nem lefőzésre került, hanem befőzésre, lehet akár barack, szilva, meggy is, ha így elpocsékolták, befőttes üvegbe. Ugyanis félidő környékén a sütésnek, gyümölcsízeket folyatnak a prószamasszába a tudorok, így a habkönnyű piteszerűség maszatolás nélkül nem kerülhet a szájba. 20-30 perc sütés után már nem folyós, de rezegős állagúvá válik a prósza, ekkorra az utolsó krumpli is megpuhul a lében, és teríthetnek a Népek. A bugaci betyáros dolog elé valami zamatos hegyi sistergőst javaslok aperitifként, a prósza után egy kis félédes csajos borocskát!

Végre valami, amihez nem értenek a fehérnépek, és kellő rettenettel tekintenek a tűzrakás első lépésétől a maradék kitunkolásáig irányunkba.

A művelet a megszokott rendben zajlik, szomszédkímélő üzemmódban valami darabolós muzsika, a rend kedvéért és az egzotikus erős ízek végett mondjuk mexikói-argentin vegyes etnikumú Molotov tánczenekar slágerei, hazaiból természetesen az alapanyaghoz dukáló Aljas Kúszóbab, és a nélkülözhetetlen Rozé felpattintása. Újításként bevezettem a kontroll palack intézményét főzőcskéink alkalmával, ami minőség-ellenőrzés szempontjából nélkülözhetetlen kelléke rendezvényeinknek. Nyissuk is ki iziben!

Ha már irányban vagyunk minden tekintetben, lássunk is hozzá sebesen a tűzrakáshoz, mire az első tüzünk leég, fel is apríthatjuk a hagymát, a minél több féle, és színű csilit, kettőt hagyjunk magunknak egészben, a végére rágicsálni.

A mennyiség itt úgy néz ki, hogy 6 főre alkotunk, mivel a gyengébbik nem képviselői mindig azt mondják, hogy nem kérünk belőle mert erős, de azért legkésőbb estére úgy is elfogy az egész.

4 vörös és 2 lilahagymával indítjuk a bográcsot, némi főtt-füstölt tarját is kockázhatunk bele, miután megfonnyadt az anyag, némi olajon. Pár perc alatt a húsfélénk is színt kap, és nyúlhatunk a konzervnyitó és a borospoharunk után.

Létszámunk tekintetében tehát 2-1 az arány a bab javára, így egy vörös, egy fehér, egy paradicsomos konzerv kerül a 2 doboz kukoricához, mivel ad-hoc jelleggel jött az ötlet, és a beáztatásra bab irányába semmilyen korábbi tervvel nem rendelkeztünk. Nem úgy a sajátunkéra! Haha! Csak semmi pepecs, lé leönt, vízzel leöblítjük a vörös ragadványait, és bele az edénybe, egyszerre mindent.

A tasakos mexikói csilisbab alaptól óvakodjunk, bár az arra settenkedő népek úgyis bele erőszakolják az edénybe, engedjük széles mosollyal az akaratnak, udvariasan köszönjük is meg a törődést, majd mutassunk a gondosan kihelyezett táblánk irányába.

Ha már minden hozzávaló az edényzetbe jutott, elkezdhetünk perverzkedni az ízesítés vonatkozásában. Kihagyhatatlan az ételünkből a korábban említett sok darab csili, a cayenne bors, némi só, kanálnyi Erőss Pista, kevés paradicsomsűrítmény, és a zöld hegyes paprika. Minden mennyiséget hagyjunk a jó ízlés határain belül, némi együttérzés látszatának fenntartása érdekében. Még az elején kóstoltassunk a család nőnemű tagjaival is a kényszeres vizitjeik alkalmával.

Ezután komótosan, egy-egy lassú séta alkalmával az asztalon felejtett rozetta és a bogrács közötti utunk alkalmával mintegy 15-20 perc alatt bele is kísérhetjük a bográcsba az általunk még szükségesnek ítélt fűszereket.

Utolsó andalgásunk alkalmával célszerű ízlelni, és ha még nem elég aszfaltszaggatóan erős a főzetünk, utána igazítani, vagy kölcsönkérni a szomszédtól még egy kis erős paprikát.

Ekkorra már a drukkerek is eufórikus állapotba kerülnek a körüllengő illatorgia gyanánt, de még nem is sejtik, mekkora merényletre készülünk. Ebben a pillanatban érdemes megállni legalább gondolatban egy ásónyomra: a) vagy végérvényesen és örökre menesztenek bennünket a fakanál mellől, b) meghunyászkodunk, és engedve az akaratnak, mások számára is elérhetővé, és emberi fogyasztásra alkalmas állapotban hagyjuk alkotásunkat, csak saját adagunkkal bánunk el rettenetes módon.

Az a) esetben dacolunk a ránk nehezedő tekintetekkel, és egy marék darált tepertővel dúsítjuk az egyébként sem híg alkotásunkat, míg b) pont szerint óvatos érdeklődés mellett megtudakoljuk, óhajtanak-e tejfölt az ízek kavalkádjának tovább fokozása érdekében az adag tetejére, mikor felszolgáljuk fenséges fogásunkat friss puha fehérkenyérrel, és finom borocskával.

Megadtuk a választás lehetőségét a nagy egyetértés, a világ- és családbéke érdekében, teríthetünk.

Ha kishazámba jutunk, úgy családilag, mindig nagy az esélye, hogy főzőcskébe torkollik a szombat délután. Ennek még a szakadó eső sem tehet keresztbe, mert egy jól koreografált mozdulatsorral az egész főző-sütő berendezés a két beállós fedett autótárolóban köt ki ilyen esetekben. És ott folytatódik a füstös örömködés. De most nem így volt, igaz a végére eleredt. A csülökből készült dolog az öcsém specialitása, igaz Ő is elmúlt már 30, és kellő tapasztalás útján szerezte meg a nyírbátori Vándor fakanalat egy főzőversenyen. No de ne haladjunk ilyen rohamléptekkel! Van ugye, a tűzgyújtás fázisa, amikor is minden éghető anyag előteremtését a fiatalságra bízzuk, úgy jó szabolcsiasan, talicskával, amit találtok gyerekek! Második etap a hozott anyag osztályozása, bitumenes termékek visszaküldése a feladónak, a büdösben fővő ételt még a kutya sem eszi meg ám! Csalódott arcok, ismételt fuvar, inkább hintázunk - szólnak a kicsik sértődötten, és otthagynak a talicskával együtt. Ekkorra már előkerül egy kis kedélyjavító zamat egy Babafej alakjában, és van az a gyors cselekvéssor, melyben hideg serital is csatlakozik a jeges orvossághoz!

Hamarosan középső öcskös sem tud távol maradni a füsttől, és vörösborral kíséri a kihagyhatatlan Paksi Endre összes, legalább 15 éves munkásságát felölelő repertoárját. Így nem maradunk le az Márhívóról, előkerül a Repatarurgyán is majdnem eredetiben, és tudjuk, hogy megérkeztünk! Lassan a szomszédoknak sem kell hírül adni, hogy itt vannak a Fiúk, és itt füst lesz, meg Rock&Roll! A bográcsban lassan sárgul a szalonnán a hagyma, ahogy kell, úgy 2-3 kiló, 6 csülöknek kell ám megágyazni, és a Mester szerint ez ma lassan fog menni, merthogy folyadékot nem adunk hozzá! Itt indul az első szemöldökráncolás a szakácstudományt iskolában, és 60 év feletti tapasztalással szerzők körében, de még a heves vitáktól messze vagyunk. Belevándorol jó félóra elteltével a bográcsba kb. 2 kiló paradicsom is, és ezzel egy időben a hat igazán emberes csülök, melyből 4 hátsó, és minimum 2 kilósak, az elsők karcsúbbak, másfél kilós súlyukkal Miss World versenyen is indulhatnának. Kandikálnak is kifelé rendesen, és kezdetét veszi a folyamatos bográcsrázogatás terveink szerint úgy 2-3 óra alatt puhulhat, reméljük addig a készleteink is kitartanak mármint italból. Előkerülnek a zsűri székek, hangosodik a zene, lassul a tűz füstje, emelkedik a hangulat. Lassan Trócsányi Doktor is bevándorol a slágerkoktélok előadói közé. (Másnap kiderül, hogy a szomszédnak is tetszett az előadás, és kérne egy válogatás CD-t az elhangzott nagysikerű szerzeményekből, de ha lehet eredetiben.) Természetesen megkapta, úgyhogy rendezhet a nappalijában füstmentes főzőcskét távollétünkben is.

Visszatérve a Mi valós füstünkhöz, rázogatódik a cucc, és már lötyög annyi lé, hogy bele huppanthassuk a fűszermixünket, ami a standard só-bors, és a kellemes borókabogyó, babérlevél, 2 fej szétnyomott fokhagyma, némi kömény, és csak a jó kedv érdekében egy löttyintés seritalból áll. Ismételt rázás, a Babafej körbeadása, gyors korty ser, és csengetés. A kutyák természetesen mind a hárman egyszerre kívánják felfalni az érkezőt, de időben bezárul a kenel ajtaja. Nagy baj nincs, férfi is érkezik, italt is hoz, de ez nem ruházza fel beleszólási joggal, mert gondosan kihelyezett táblánkon ma az alábbi felirat látható: MA CSABI BÁTYÓ FŐZ! A TÖBBIEK NEM. SZÓBAN SEM. Így hát marad a következő kérdéssor egyre gyakoribb és jóindulatúan erőszakosabb erőltetése: milyen pálinkát isztok, konyakot kértek, mikor fogunk Zámbó Jimmyt énelekni? Egyre gyakrabban sündörög a frissen érkezett Gyuszi bá’a bogrács körül, és bökdösi a csülköt, aminek köztudott, hogy még legalább 1 óra lassú rotyogtatás szükséges. Nyugtatni csak bátorságunk firtatásával lehet, Gyuszi bával tehát érdemes jóban lenni, és maradni. Vizsgálgatjuk tehát pálinkáját nem csak szemmel, szájon keresztül is. Megállapításainkat örömmel osztjuk meg virgonc csujogatással, egyre nagyobb füsttel, sok-sok Éljenek a Szomszédok felkiáltással! Rögtönzött performenszünk szolid kertvárosi környezetben ritka esemény, mint Overdose az eke előtt. Erre még ráerősít a visszaérkező Testvér is egy Ossian-Jee-vel, és azt hiszem, Szegény Anyámnak is lesz miről magyarázkodnia jövő héttől utcai fűnyírás közben. Gyuszi bá is örül, mint Vincent a Ponyvaregényben, konyakot isz, előkerülnek történetek piniszoknyákról, kórházi nővérkékről a 60-as évekből, és megbékélésünk jeléül szedünk neki egy kisadagot a még cupákosan rágós félkész alkotásunkból. Éhes makkal disznókat álmodik az ember.

Időközben a gyengébbek (gyerekek, Fehérnép) kedvéért krumpli főzés kezdődik, és uborka gyalulódik salátaformára. A mű lassan kész, ragad mint a Palmatex, ideje a csontokat sebészi pontossággal kioperálni a kötőszövetből. Dr. Temperance Brennan is irigykedne szakszerű mozdulataim láttán, pedig nem a törvényszéki antropológiai tanulmányaim tettek mesterré, hanem a számtalan bogrács mellett töltött füstös óra, és Pócz József palackba zárt tudománya. Kiegészítve a Kedves Feleségem keszthelyi iskolai emlékeivel, melyből rendszeresen csipegetek és lesegetek, de ezt nehogy elmondjátok! Oda lesz a Tudomány, és az autodidakta módszerek varázsa! Tehát bőr, zsiradék lefőtt, rostok felkockázódnak, vissza a ragacsos szaftba, egyet rottyan, megráz, kész! Csontokat kutyáknak szétoszt, némelyik nagyobb, mint a legöregebb palotapincsink, a Csincsi. Terítés nélkül, csak úgy fapadosan, bográcsból mindenki magának, erősebbek zöldpaprikát harapva puha kenyérrel, a többiek burgival, ubi salival, úgy, csajosan.

Végén jó bor, szivar, Ámen!

Azzal kezdődött, hogy külföldi diplomáciai szolgálatot teljesítő volt csoporttársam jelentkezett, miszerint végső hazaköltözésük előtt kellene valami szabadtérit sütögetni, és ebben az évben a soros helyszín a mi otthonunk kertje lenne, jövőre már mehetünk hozzájuk a nyaralóba. A csapathoz csatlakozik a nyugdíj előtt álló, de még csak 43 éves Sanyi ales, és felesége, továbbá a család más tagjai, az elképzelés szerint. A jó hangulathoz szükséges kellékek meglétéről biztosított, mert már járt a strassbourgi diplomata ellátóban, és ott igen kedvező árfolyamon mérik az összes, le nem butított alkoholos terméket, valamint a füstölögni valókat is. (Gordon Gin 47%, 10EUR/l, Cohiba Selection 60 EUR/box). Ha már ekkora a tervezett vidámság, ám legyen, mi hozzátesszük az egyéb kerti csipegetni valókat, gyertek csak. Elérkezett a napja, itt a pillanat, begördültek a vendégek, ki sofőrrel, ki feleséggel, és elkezdtük a sütögetés előkészületeit. A hazai pálya előnyeit a Feleség előtt ettől a perctől kezdve csak jóindulata, és az irántam érzett nagyfokú empátia miatt élvezhettem, mivel a vendég feleség férje előtti Szia Cicám(?) nyakamba ugrós üdvözlése megadta számomra az est hátralévő óráinak fagyos hangulatát, noha gatyarohasztó egy idő volt, és többször hűtöttem le magam nem csak hideg italokkal, hanem fürdőkkel is.

A Cicám pedig elkezdett ólálkodni körülöttem, hogy miben tud kedvemre lenni, mit tehet értem, és egyéb, részemre egyre kínosabb jelenetekkel, mindezt a férje, 2 gyereke, és másik 2 család teljes személyzete előtt, elviekben halucinogén szerektől mentesen, legalább is tőlem semmit nem kapott. Képzelőerőre bízom, hogyan folytatódott az este, amint Cicám bevett egy-két meggybort, és kísérőként pezsgőt szürcsölgetett, de az emlékezetesebb részekről pár sort később. És még nem ég a tűz, nem sül a hús, csak a molesztálás erősödik, amint leül mellém, hogy segít tüzet gyújtani a grillhez. Nekem. Ő. Megpróbálom leírni a mozdulatsort, ami következett: intés Feleség felé (saját), segítség reményében. Hívás férj részére (Cicámé), hogy sürgős részvételére van szükség itt nálam, azonnal. Löttyintés a parázsra egy kis denszeszből, mert csak füst van, ebben a pillanatban szél feltámad, sugárban kifújja a denszeszt, amit Cicám egy szál égő gyufával sikeresen begyújt, és már ég is a férj(Cicámé), aki ügyesen beleállt a permetbe egy pillanattal korábban. Férj (Cicámé) kezéből kirepül a berkenyebokorba a telefon, amin azért beszél, mert helyzet van Afganisztánban, ordít, hogy égek, égek! Látom, nyugtatom meg, és elkezdem csapkodni egy konyharuhával, mint a securitys Balog Tibi az alagútban Tysont, csakhogy növeljem a részvételi faktor erősségét.

Feleszmél Cicám, hogy felgyújtotta férjét, kezében lévő ásványvizes palackból löttyint felé, (sikereit figyelembe véve lehetett volna még egy kis denszesz is), de mellélocsol. Érkezik Feleség (saját) kezében poroltóval, hogy kapcsoljam be, majd ő tüzet olt. Ennek feleslegességéről időben meg tudtam győzni, embert nem kellene porral oltani, inkább későbbi időpontban tartok egy komplex munka- tűz- és balesetvédelmi oktatást a család összes tagjának. Mindez olyan hirtelen történt, hogy már el is aludt a férjen (Cicámé) fellobbanó tűz, és csak a perzselt szőr szaga terjengett, mint falusi disznóvágáskor a fogópálinka utáni időszakban.

Kisvártatva elül a pánik, a kedélyek megnyugtatása érdekében töltődik mindenféle alkoholos tartalmú ital, és a parazsunk is kezd alakulni, lesz még itt ma nem csak sült diplomata, de valami féle pácolt madárhús is. Az ügyön és a hangokon felbuzdulva érkeznek a gyerekek (Cicámé, és a felgyújtott férjé), és az eposz előadása közben vegyes röhögés és sajnálat egyvelegével kérik, hogy meg tudnánk-e ismételni, mert ők erről a jelenetről lemaradtak. Részemről rendben, jelzem, de a szenvedő alany inkább még egy sört kér, és anyjuk meglátogatására ösztönzi sarjait, egyben felajánlva minden jelenlévő részére ülő testrészének nyelvvel történő tisztogatási lehetőségét.  Mindeközben az asztaltársaság többi résztvevője ismerkedik a már korábban Feleség (saját) által nagy gondossággal elkészített hidegkonyhai termékek egymással történő kombinációjával. Felbukkan a tészta saláta trikolorban, (paszta, amit férj (Cicámé) nagyon kultivál) utalva a diplomáciai védettség jegyére, a különböző zöldsaláták, és a férj (Cicámé) által oly szemfüles módon felfedezett és kihirdetett káefcés káposzta. (Nézd csak, nézd csak, káposzta, ez olyan, mint a káefcés, jé, ez káefcés káposzta- történt meg a nagy bejelentés, melyet rögtön közkinccsé is tett.) Csak semmi faxni, káposzta, répa kis fej hagyma lereszel apró lyukún, besóz, kicsit állni hagy, kifacsar, kevés majonézes mártással (kefir, tejföl, majonéz mustár, só, bors, citromlé) összeráz, lehűt. Tállal, elismeréseket bezsebel.

Csak hát a hús, az nincs még sehol, méltatlankodik a Feleség (saját). Madaraknak nem kell sok, főképp a fantáziátlan csirke és pulykamellnek, hamar dobok párat a grillrácsra a béke, és a csend kedvéért, majd az irányt és a tűz hőfokát a fűszerezett, filézett szaftosabb madárcombok felé vettem. Meglepetésként egy kis csili szószt is összedobtam, kertünkben termett cserepes csilit, fokhagymát törve együtt mozsárban vele, kis olivával lazítva, és egy paradicsom törődött még hozzá. Kizárólag a magukat férfiaknak érzők kedvéért! A vendégsereg bátorságtesztjét követő kóstolások utáni nagy huhogások miatt az összes rám maradt. Nem bántam meg. Másnap sem!

Folyamatosan grilleződtek a lassú tűzön a madarak, fogyott is jól az anyag, szükség volt az utánpótlásra, csak a sok köret nem kopott. Ürültek a poharak, és üvegek is, egyre gyakrabban történt felszólítás a szaporodási aktusra, és Cicám is egyre aktívabb lett. Az utolsó adag husika leszedését követően jó gazda módjára végezetül én is az asztalhoz ültem, és tömtem egy pár falatot. Cicám rögön mellém bújt a padon, nem nagyon zavartatta, hogy a másik oldalamon a Feleség (saját) ül, és az ő férje meg vele szemben foglal helyet. Nem tudtam, mi nyomja az oldalamat, így odanyúltam, és egy melltartót szorongattam immár. Sekély mosoly kíséretében felhívtam a férj (Cicámé) figyelmét, hogy valamelyik közeli hozzátartozója elveszíthette a fehérneműjét, és gyanítom, hogy nem az általános iskolás kislányáé a kellék, úgyhogy további szíves megőrzésre az asztal felett átnyújtva neki, visszatértem a tányérom tartalmához. A férj (Cicámé) akit korábban neje felgyújtott, csak vigyorgott, mivel érkezésük óta csak baba sört ivott, nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az ügynek. valószínű, hogy dán típusú házasságban élnek, de ez legyen az ő kiváltságuk.

Zavar csak a még eddig nem említett nyugdíj előtti középkorú házaspár tekintetében villogott, hogy ez már kezd nekik is arcátlanul kellemetlen lenni, ha nem esznek még többet, mi lesz itt? Így újabb húsok vándoroltak az időközben felizzított parázsra a világbéke megőrzése érdekében. Eközben Cicám igavonó állat (hímnemű) nemi szervének emlegetésébe kezdett, sőt azt helyezgetni is szerette volna a jelenlévők különböző testüregeibe, és mellém próbált kerülni, ezzel együtt aktív ölelgetésbe csapott át. Rémült arcot vághattam, mint Poldi bácsi utolsó napján a közparkban, mert a Feleség (saját) megmentésemre sietett, és lehessegette rólam a kéretlen terhet. Megmenekültem, gondoltam, és remélem még egy terítést nem ér meg a sereg együtt.

A magam szórakoztatására dobtam egy kenyeret a grillrácsra, ha nem felejtem el, és időben sikerül levennem, talán szenes üszök helyett pirítós is lehet belőle, mert ez eddig még ne sikerült egyszer sem az elmúlt 5 évben. A rend kedvéért, most is lassú voltam, de a keletkező iszonyatos bűzzel sikerült távol tartanom magamtól Cicámat! Mindent a kitűzött cél érdekében, Pazonyi elvtárs!

Lassan betermelődött minden az asztalról, morzsák leszórva, Cicám Asszony is nyugszik, a sofőr már úton, hogy hazaszállítsa a megfáradt sereget. Amint távoznak, iszom egy Cicamentes pálinkát!

Az egész azzal kezdődött, hogy születésnapi előkészületek vették kezdetét, úgy jó korán. Adott volt, hogy enni azt szeretünk, nem kicsit, nagyon, így eköré kell valami nem túl bonyolult, de hasznos eszközt beszereznünk! Távolsági bérlettel soha nem közlekedő cimborám, aki jól ismeri a vasas szakma összes rejtelmét, hosszas unszolásom, és sokkal több belevaló kerítésszaggató aroma elfogyasztását követően ígéretet tett, hogy össze kendácsol számunkra valami olyan eszközt, melyben egy tepsit is elrejthetünk, és tüzet is tudunk benne gyújtani. A formát, kiterjesztést nem határoztuk meg, így szabad képzelőerejére bíztuk az ügyet. A D nap közeledtével telefonhívást kaptam, hogy bérelt egy teherautót az eszköznek, elindult a szállítás, és nem bánná, ha szereznék 8-10 embert, mert fel még csak-csak felszuszakolták, de levenni azt nem tudják ketten, jelentősseb férfiasság vesztés nélkül. Rémülten mondtam, hogy 85 kilómmal én is beszállok, de harsányan nyerítettek mind a ketten a térerőn keresztül, hogy 5 mázsás a cucc, maradjál már kiscsávó. Ő és a sofőr úr együtt 3 mázsát nyomtak a Lovarda mérlegén. Még van 100 km a 200-ból, nekik is, nekem is, ötlet kell, vagy riaszthatom a helyi Szőke Tisza kocsma teljes vendégkörét! Útban a helyszín felé gyors szervezés, hívom a falu egyetlen traktorosát, hogy baj van, veszélyben a hitelesség, emberek szerint beszarunk, és még be is kell vinni a cuccost, de nem gurul, szögletes, a teherautó 6 m hosszú, ha csak nem szedjük szét, nem tud befordulni a kertkapun.

- Nyugoggyá le Zsoltika, Bandi ottan lesz a targoncával, a többi intézzük későbbiekben szólt Pityu, a traktoros blog szerzője, aki egy disznóölésen birkát ajándékozott nekem a sokadik Jim után. De ennek részleteiről majd az „Ír birkagulyás” bejegyzésben reflektálok. Ha megérkeztek - és itt tett egy tarthatatlan időpontra vonatkozó kijelentést- 5 percet vár a Bandi a targoncával, mert a főnöke kirúgja, ha észreveszi, hogy kilopta a gépet, ennyi időtök van, hogy megoldjátok, különben többet ne tedd be a lábad a falu határán! És ezt a szívhez szóló állítást egy 2 méteres, 150 kilós medveforma embertől, hiába van elefántnyi szíve- illik komolyan venni, és ez nem kompenzálható Cherry Garrone ellátmánnyal. Hívom az úton lévőket, hogy csipkedjék a seggüket, mert targonca van kilátásban, ha nem akarjuk bélsárossá tenni a gatyáinkat, még megelőzhetünk egy intergalaktikus szopást is, nyomják ki a Ducato szemét. És láss csodát, már lefelé kötöznek a kocsiról, mire odahúzom a Gyösz-szel magamat. Gyösz= autónak látszó tárgy, négy kerékkel, és belsőégésű motorral (Colt, Corsa, Micra, Twingo, stb.) Vakarja a fejét a Bandi a targoncán látva a csomagot, hogy ez b.szott nehéz lesz, csak nem süllyed meg, borul fel, stb. Az utca népe rögvest konzíliumot ül a furcsa, UFO szerű képződmény felett, amit a Tervező kemencének álmodott meg. Mikor a megfejtést közöljük, kaján és fogatlan vigyorok kíséretében legyintenek, és tovább kerekeznek a Szőke kezdetű, korábban említett objektum irányába. Természetesen Bandinak módszeresen sikerült elsüllyednie mind a négy kerekével a parkosított kertben, de legalább a térbetont nem törte össze! 

A sűrű átkok szórása közben előkerült pár doboz hangulat, és kedélyállapotot nyugtató gyógy sör, ami minden tekintetben orvosság volt a tapasztalt klinikai esetet alapul véve. Gyakorlatilag ott állt a targonca a kert közepén, a terv is meg volt, hogy hová szeretnénk tenni a cuccost, de a támaszték az még kinn figyelt a platón, tehát sovány malac vágtában irány az ég alja, és 8 db falazóblokk logisztikai beszállítása az UFO alá. Bandinak a rend kedvéért, és a közönség szórakoztatása érdekében csak 4. próbálkozásra sikerült a Tervező által megálmodott módon felhelyezni a blokkra az eszközt, de a végén akkora tapsot kapott, mint Koplárovics Béla az emlékezetes cselekedetekor. Egyszer, és soha többet! A 8 falazóblokkot meg hiányolják a teraszkorlát alól, kb. 200 km-re, ezt a saját fülemmel hallottam!

Helyén a cucc, Bandi visszatért, le sem bukott jogtalan igénybevétel miatt, sör is van még, de 2 óra múlva Anyós érkezik a Délibe. A Feleség mondta neki, hogy ott fogom várni, péntek délután van, keletre 140 km-re vagyok a pályaudvartól. Az a fél óra Anyós nélkül, amit a peronon várakozik, eltelhet jó hangulatban is, próbáljunk meg tüzet csiholni az eszközben. - Pálcikákat hozzál, kicsi tűz kell, nehogy a hő szétnyomja, csak lassan - szól a Tervező. –Természetesen csak óvatosan, kár lenne a rengeteg munkaóráért, Anyós úgyis táskákkal érkezik, jól esik azon a pihenés a várakozás óráiban – feleltem.

Ilyen vidám hangulatban égett le az első tűz, meg a második is, sötét este lett, mire a Déliben felvett Utassal, és poggyászokkal megérkeztem. A tepsis krumpli a következő szombaton sült meg, egész délelőttös kojtolást követően, az alapvetések (rozé, Hollywoodoo) kihagyása nélkül.

Tehát végy egy sonkát, darabold fel laposabb, de emberes szeletekre. A tepsidet kend ki belülről zsírral (ez fontos rész), magadat rozettával frissítsd! A sonka alá a Fehérnép által tukmált krumplikat vágd négybe (kétszer hosszában), borsozd rendesen, a sót se felecsd el, csak csapatnyit, mint Al Pacino, dobj mellé egy fej gerezdekre cibált fokhagymát héjastul. Told a széthúzott parázs közé, és várj a Fehérnép első riadt érkezéséig, melyet rendszerint vijjogás is kísér: le fog égni, fordítani kell rajta, öntöttél alá vizet (?), továbbá hasonló bölcseletek, de mindenképpen tegyél megelőző intézkedéseket, soha ne távolodj el a kemence ajtajától, mert csak nyitogatni fogják, és rejtsd el a kohász kesztyűdet, mert akkor többet biztosan nem nyitogatják! Aktív cselekvési terved részeként mindig tartsál magad közelében tűzoltó rozét, természetesen belső használatra, és mutogasd a körültekintően és jól látható helyen kihelyezett nélkülözhetetlen Tábládat: MA APA FŐZ. A TÖBBIEK NEM. SZÓBAN SEM.  Eseménymentes pillanatokban (távol az érdeklődők, a Kutya sem akar hátulról megcsinálni), néha rázogasd meg a tepsidet is, nehogy a Fehérnépeknek legyen már igazuk. Gépészhallgató korunkban az ilyen erőszakos érdeklődőket meghirdettük a kolesz újságában: Menyasszonyomat logarlécre cserélném. „Te is tologathatod” jeligére a szerkesztőségbe várjuk az ajánlatokat. De ma már ez nem így van, várjuk azt, hogy ránk nyissanak, 25 évet öregedtünk, a szőrzetünk is kifakult már. Meg ki is hullott! Csak Ők nem változnak, Forever Young!

Ha elég vörösnek ítéled már az eredményt, mint sonka, mint tenyeredet illetően, utolsó rázogatás, vastag fatányérra kiborít, erős savanyú, puha kenyér, zsírját kimártogat, jóféle bor, de párás sör is kiválóan csusszan utána.

Az egész azzal kezdődött, hogy a Feleség felszkájpolta az Anyját, mert egyrészt nagyon beszélhetnékje támadt már, másrészt talált a kamrában egy gyanúsan szavatossági idő lejárta előtt türelmetlenkedő zacskónyi darált kekszet. Amit rövidesen úgyis kidobna, de tisztában áll e cselekedet várható következményeivel, ami aktív nemtetszésem hangos jeltovábbítását eredményezheti. Így átváltunk kedveskedő üzemmódba, és csinálhatunk valami cuki édeset, amiből ugye egy ételmintányit ő is hajlandó szemrevételezni. Szájba vételről még nem esik szó, - szerintem később sem fog, - mivel az nehezen összeegyeztethető az ugri-bugri klubbal, mellyé néha alakul a nappali egy-két Réka féle aerobik DVD kíséretében.

Inkább akkor felszkájpolja Anyukát, és megtudja, azt a receptet, melyből gyerekkorabeli finomságok készültek, mert az Anyu tekercse az isteni, hátha nekem is sikerül hasonlót alkotnom.

Oké, úgy is hideg van odakinn, tüzet nem rakunk, de ha sütés-főzés van, akkor abból nagy baj nem lehet, ha nyitok hozzá egy rozét, anyád receptjében az úgysincs, meg nem hiszem, hogy sokat bajlódna azzal, hogy leírja e-mailben, mondja csak, majd én jegyzetelek, meg poharazgatok közben.

Létre is jött a kapcsolat, kb. 20 perc hírözön (mi van a gyerekkel, kis unokám, bigyirí-bigyirú, képzeld mit tett a szomszéd Annus tegnap a kotlósával, stb.) után, mivel a gyereknek az égvilágon semmi kedve nincs nagyanyjával bájcsevegni- még sehol egy mondat a napi jó falatról. Hogy is csevegne a gyerek, ha az anyja- nagyanyja koalíció rátelepedik a gépre, ahol eddig ő Star Wars Lego űrharcos volt, és folyamatosan nyerésre állt a gonoszok felett a 6. pályán, életet sem vesztett, sőt bónusz fegyvereket is kapott! Na, ezt magyarázd el egy korabeli keksztekercs receptért cserébe.

Hozzávetőlegesen mértani pontossággal lejegyzem az Anyuka féle istenkirályság szükséges kellékeinek mennyiségeit, majd fejben már kiegészítem azokkal az alkotóelemekkel, melyeket szerintem vétség mellőzni. Ha már úgyis én fogom betermelni az egészetJ. Így kerül tehát közeli barátságba a rum aromával a Capitan Morgan, a vaníliás cukorral a jóféle vanília sűrítmény, amit Jamie is használ, és karácsonyra kaptam Kulináris Anyósomtól több más hasznos, de módfelett tetemes beruházást igénylő ínyencségekkel együtt. Ezekről máskor fogok írni érdekeset, pl. a chilis-csokoládés kávé tejszín nélkül. Jó lesz az is!

Visszatérve tekercsünkhöz, sebtiben kiegészítjük a felsorolást mértékletesen minden olyannal, amiből véletlenül lekvár főhet. Mert amiből lekvár fő, abból pálinka is fő. Tehát mazsolát ásztatunk kis rumba, melyből kerül a masszába is. Apropó massza. A Mama szerinti pontos recept kedvéért mindenből 30 dekához mérünk, melyből Feleség által rontásra ítélt fél kilós darált keksz miatt faxni nélkül szemre egészítjük ki, így magunkra vállaljuk annak ódiumát, ha bármi okból nem olyan lenne a végeredmény, amilyenre a zsűri számít.

Ily módon a keksz darálékhoz dobunk 3 evőkanálnyi fekete kakaóport, tudjuk, ami olyan, mint a cipőtalp, nem ez a nyomi cukrozott gyerek fosató tévés- kutyás baromság. Kutya meg a kakaó? És nem főzünk semmilyen Anyuka által sulykolt 3 adag Omniát ebben a válságban, hanem 3 in 1 (három az egyben) porocskákból szépen kettő csomagot belesuttyantunk 1,5 csésze forró vízbe. Az Omnia aromájának hiányát majd rummal pótoljuk, kedves Anyuka! A pálinkás lekvárokból 2 evőkanálnyiról esik szó, ezt is növelhetjük 3-ra, és a porcukrot csak mutassuk meg a masszának, mondjuk, a 8 deka helyett csak 2 deka kerüljön a keverőtálba. Mert csak ebben szabad dolgozni, Kedves Kollégák, ezt is Anyuka mondta. Dió darálékkal csak módjával, ha a mazsolánk felszívta a rumunkat, vagy ha mégsem, mehet bele a csésze egész tartalma. Mokkásból 7-8, normális hosszúkávés csészéből egy púpozott az ideális mennyiség. Ezt követően összedolgozzuk az ízeket (lapos spatulával óvatosan forgatjuk), - mint egyszeri kőműves a maltert az asszony befalazásához – csak jól sikerülhet! Eszünkbe ne jusson holmi konyhai robotgéppel pépessé mixelni vágyott elegyünket! Az a nők dolga! Mi kérem, alkotunk!

Miután hellyel-közel egyszínű az állag (ez nagyon fontos, legalább a látszat fenntartása érdekében, hogy nem mi kúrtuk el, Anyád receptje volt romlott) gyakran kóstolgassuk, nem kíván-e az anyagunk némi után ízesítést a rumocskából?

Ha úgy ítéljük, csak bátran tegyük meg, itt az utolsó alkalom, mielőtt végső formájának felvételére kötelezzük a tekercset. Ezt követően sem alkalmunk, sem lehetőségünk nincs további kedélyjavító intézkedések bevezetésére tekercsünk állapotára történő hivatkozással. Mert a rumot elzárják!

Következik a lapítás, mármint az anyagé! Ezt kétféleképpen csinálhatjuk: ahogy Anyuka szokta, meg ahogy Mi tudjuk. Anyuka otthon biztosan jól csinálja, de ma is a Mi táblánk van érvényben: MA APA FŐZ. A TÖBBIEK NEM. SZÓBAN SEM!

Így tésztánk első tekercse vastagabb, a vajas töltelékje vékonyabbra sikerül, a második változatban pedig a tésztánkon süt át a nap, és a vajas töltelék türemkedik minden elképzelhetetlen helyen kifelé, vigyorogva ránk, és adogatva a magas labdákat hölgykoszorúnk részére. Nem baj, finom lesz ez így is, bíztatnak, pukkadozó nevetéssel, hogy a mérnöki pontossággal megtervezett alakzatomat képtelen felvenni a tekercsem, hiába szuszakolom, hogy befér az még! És ebben a pillanatban jön az égi ötlet: a maradékból legyen kókuszgolyó! Anyuka! Kokuszgolyo natyon finom volt!

Miután megtekercselem a formát, gyúrogatom a golyóimat, forgatom a kókuszreszelékbe, immár túl a huszadik darabon, mert közel fél kiló masszám maradt a kispórolt vajkrém hiánya miatt, megérkezik a felismerés a Feleség tekintetében, és egy jól irányzott fejmozdulattal az asztalon pihenő lezárt befőttes üveg felé bök, és kérdez egyszerre - És a meggy?

- Ezt mikor került ide, ki csempészte elő, biztosan a tálibok voltak, nekem erről nem szólt senki, most jössz elő, amikor az utolsót gyúrom?- kérdezem megszeppenve.

- Különben is, azt mondtad, nem eszel belőle!

–Most már nem is fogok! – jött a megnyugtató válasz a Feleségtől.

Mondtam én, szegény ember vizel, és főz!

Megint úgy volt, hogy a kiadós napi quadozás után igény támadt a naplementében valami füstös főzicskélésre.  Ne legyen sokára kész, ne legyen zsíros, és erős, a gyerek is meg tudja enni, de mindenesetre legyen kész nagyon hamar.

Csak ennek a pár pontnak kell megfelelni anyósi igény alapján, de semmiképpen ne engedjünk a hatalom szavának, inkább ígérjük meg, hogy így lesz, mit tud tenni ellene? Barátkozás és hitelességünk jeléül fogadjuk el a felajánlott tűzrakó pálinkát, abból nagy baj nem lehet, garancia rá Emil a hegyről, meg a múltkori kóstoló.De azért ne engedjünk a túlzott bizalmaskodásnak, és ügyeljünk a kellő távolság betartatására!

Süssünk tárcsán csirke szárnyat, meg ami menetközben beesik - hangzik fel az egybeeső kompromisszum, és már rakódik is a tűz. A tárcsa egy, az agráriumból kölcsönvett talajművelő eszköz, még a békeidőkből való. Időközben applikálódott rá három láb, úgy jó félméternyiek, így a reumásoknak sem jelent gondot közelről belenézni a fröccsenő olajba.

Lám essünk is neki, első tűz, pukkanó rozé, füst, gyanakvó tekintetek. Elődöcög az áldozati csirke szárny adag, mintegy 20-40 db, és gyanús anyósi kedveskedés gyanánt előkerül valami fagyasztott áru a mélyhűtőből. Azt állítja, hogy tarja, tudom, hogy szereted, ha akarod, csináld meg, és egyéb ilyen beetető dumák, mint horgász a halaknak. Anyóséknál ezt mindig kezeljük fenntartásokkal, ki tudja milyen rejtett furmánnyal akar eltenni láb alól idő előtt bennünket. - Ha már kiolvadt, majd megvizsgáljuk alaposan Anyuka,- ezzel a mondattal próbáljuk meg leszerelni a hívatlan látogatót, és bökjünk a gondosan kihelyezett táblánk felé.

Kisvártatva formáljuk kedvünkre a tüzet, és a szárnyakat, javallott az utolsó egy harmadot levágni, és elhagyni a továbbiakban, majd a szokásos rutin szerint só, bors, valami ránk tukmált tasakos pác, és pihentetés kb. 20 percig, amíg a tárcsa is és mi is jó hangulatba kerülünk a további akadályok leküzdéséhez.
Eközben kivédhetetlen egy-két ismételt érdeklődő látogatás nagy ívű remekművünk környékén a gyengébbik nem részéről. Nem találták még fel azt a sértő kijelentést, és ocsmány szagot, mellyel távol tarthatnánk magunktól az alkalmi sztárséfeket, és önkéntes szaktanácsadókat, de így van ez jól, jöjjenek, mondják, meghallgatjuk, elmennek. Mi meg tüzelünk, borozgatunk, ha kell, koccintunk a kutyával is.

Ilyen vidám alapadottságokkal immár célszerű, hogy teszteljük a tárcsánk hőfokát, a jóféle háztáji füstölt szalonna darabkánkkal óvatosan kenegessük körbe az agráripari alkalmatosságot, majd zutty bele jó félliternyi olaj, a napraforgó féléből. Egy-két korty ereje idő múlva a tesztszárnyat suttyantsuk a közepébe, ha serceg már, és olyannyira füstöl, hogy újabb nem várt, és nem kívánt anyósi látogatás lehet az eredménye, mehet bele a többi is, szigorúan hónaljjal lefelé.

Hamarosan taktikailag szükséges valami kompromisszumot kötni a fehérnépekkel, forgatócsipesz, papírtörlő, jénai tál fuvarszervezésének tekintetében, mert ezek jól jönnek a későbbiekben, és mi ugye nem hagyhatjuk felügyelet nélkül sem a tüzet, sem a flaskánkat.

Bő 10 perc múlva érdemes a hónaljak másik oldalára, a vállasra fordítani a résztvevő csirke test darabokat, ismételt 10 perc elteltével pedig kihúzni a tárcsa szélére napozni, és pirulni.

Közben tartsuk fenn a szükséges egyensúlyt mind a tűz, mind saját hőfokunk tekintetében. A tárcsán sütés tartalmi jó barátja a Rammstein Mein Teil című opusza, melyet saját nyugalmunk fenntartása érdekében javasolt többször egymás után nagy hangerőn végighallgatni. Nem utolsó sorban némi előnyt szerezhetünk ezzel a nem kívánt résztvevők távoltartása érdekében.

Ekkorra már kiolvadt az anyós féle fagyott cucc, jól sejtettem, hogy lesz még dolgom, mire ehető étket varázsolok belőle. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy egyezik a kórisme, úgyhogy kedvemre pepecselhetek valami tarja pácot. Lehetőleg betonszaggató erősségűt, ez a szelet lesz a Kedves Mamáé. Alapvető só, bors, és az extrák - római kömény, némi fokhagyma, vietnami fokhagymás über brutal csiliszósz. Az egészet jól összekeverjük, és óvatosan belemasszírozzuk a húsokba. Időigényes feladat, de megéri. Nem ám csak úgy hányja - veti módon azt mondjuk, hogy bepácoltuk! Nem, beletessékeljük az utolsó cseppig, a fokhagyma darabkákat pedig a kis résekbe szuszakoljuk.

Ha mindezzel megvagyunk, mossunk kezet, mert poharunk maszatos lehet, ami jelentősen csökkenti a beltartalom élvezeti értékét. A laza tarja masszázst követően fél óra pihentetés következik, majd a visszamaradt csirkehónalj maradványos olajba pár szál kakukkfű, pár darab roppantott fokhagyma héjastul, és már sétálhatnak is a vaskos hússzeletek a tárcsára.

Laza olajfürdő, majd lassú sütögetés igény szerint, kinek-kinek cipőtalp szárazon, angolosan, esetleg még egy kis borssal, paprikával megcsapatva. Jófejségünk jeléül bevállalhatunk egy kis krumplisütögetést is, ennek mindig mindenki örül, csak kellően sebes olajban tegyük ezt, különben szivacsként szívja magába az anyagot a burgonyánk, mint a babzsákfotel Lakodalmas Lagzi Lajost.  A tárcsa szélén nagy baja nem eshet, csak hamarabb elfogy. Mármint a krumpli. És palackunk tartalma.

Mikor már kellő időt töltöttünk távol anyósunktól a tűz mellett, megérdeklődhetjük Tőle a következő pálinka érkezésének várható időpontját, ezzel is jelezve, hogy nem hagytuk ám figyelmen kívül a Drága Mamát, és fontos szappanopera sorozatát miattam nem kell elmulasztania. De ebben a tekintetben roppant nagy szükség lenne Rá. Ekkorra prognosztizálhatjuk a terítés szükségességét, egy utolsó melegen tartás, és kezdődhet a fiús és lányos programok kibontakozása, a CS.CS.SZ., azaz a Csirke Csontok Szopogatása, Csajos Csipegetések Szárnyakon, továbbá a nélkülözhetetlen Vastag Húsok Evése. Friss káposztasalátával természetesen.

Puha kenyér, jóféle rozetta csodás párosítás. 

 A diós csiga esete

Mint azt korábban jeleztem, a szabadtéri egyvelegek népszerűsítése a cél. Misem egyszerűbb formája ennek, ha kültéren kívánjuk elkápráztatni a többségi résztvevőket azzal, hogy nem csak zsíros cupákokat tudunk mi alkotni nyílt lángon, minthogy kedveskedünk egy számunkra idegen, porcukros borzalommal.

Jelen esetben valami kelt tésztás cuccot applikálunk, melyet a kemence mélyében bírunk majd lassú, de ütemes emelkedésre.

Mindenekelőtt térképezzük fel annak lehetőségét, hogy távoli drukkereink részt kívánnak-e venni eme nemes, és bonyolult feladat végrehajtásában. Önként jelentkezőket, amennyiben akadnak, hathatós lebeszéléssel bírjunk rá a távolmaradásra. Érveljünk az alábbiakkal: úgyis megégetnéd magad, rád pattan a szikra, forró a tepsi, csak elvágod a kezed, majd szólok, ha egyedül nem megy, stb.

Sikereink esetén lássunk hozzá a kemence életre keltéséhez, nyissunk ki egy üveg rozét, és a kemence ajtaját. Alapos szemrevételezéssel taktikusan csoportosítsuk a tüzelőnket, tapasztalati úton szerzett ismereteink alapján törekedjünk a szárazabb típusú faanyagok alkalmazásához.

Amint ropog a tűz, kezdjünk óvatos érdeklődésbe, mit is fogyasztana a nagyérdemű zsűri szívesen, mert annak megfelelő állapotba kívánjuk hozni sütőalkalmatosságunkat. Az egyértelmű szavazás a diós csigára esett. Tehát tegyünk a tűzre, és kóstoljuk meg a rozénkat, egyben tájékoztassuk a fehérnépet, hogy a szükségesnek ítéljük az alapanyagok mielőbbi összeállítását a csiga teste érdekében. Így ők is hasznosnak érezhetik magukat, de ne hagyjuk az irányítást a kezükben, lássuk el hasznos tanácsokkal a hozzávalókat illetően: keverőtálba tegyenek lisztet, élesztőt kevés tejjel futtatva, némi cukor társaságában, mindezt meleg helyen próbálják meg rábírni a kelésre. A keményebb részt vállaljuk magunkra, a diót daráljuk le, ha ezt egészben, de nem héjastól kaptunk. Ha egészben hozzánk elénk, beszéljük rá a csapatot a csiga kakaós változatára, kevesebb a macera, gyorsabb a végeredmény.

Az üzemi hőfok eléréséig azért csintalankodjunk egy kicsit, gondoljunk a keményebb műfaj kedvelőire is. Minden hűtőben akad némi sajt, halmaz állapota lehet bármilyen, kemény, tömlős, kocka, tubusos, stb., mint Gombóc Artúr esetében a csokikák. Ha találunk kíséretként némi hegyes erős paprikát, javaslat a következő: csumázzuk ki, és tömjük tele a sajtok különböző típusaival. Nem véthetünk nagy hibát, ha kerül bele füstölt is, vagy bármilyen ízesített. Lényeg, hogy törekedjünk a minél erősebb paprika-légmentes sajttömeg kombináció elérésére. Az elkészült anyag jusson egy tepsibe, majd a kemencébe mintegy 15-20 percre. Így a hő kapacitásunk sem vész kárba, és kiváló köretet készítettünk egy férfiasabb sült termékhez, a bélelt zsemléhez. Ez úgy néz ki, hogy a zsemle felső egyharmadát lekapjuk, a bélést kiszereljük. Kevés tejszínt löttyintünk bele, körbe forgatjuk, mint szakemberek a bort a poharába. Belesuttyantunk némi füstölt kolbász karikát, perverzebbek bacon helyett jóféle házi szalonnát is beletuszkolhatnak, majd beleütünk egy tojást, és beküldjük a kemencébe a paprikák mellé, mintegy 10 percre. Ha nem hibáztunk el semmit, kb. egyszerre lesz kész mindkettő. Ha ügyesek vagyunk, és titokban tartjuk művünket, borkorcsolya gyanánt egy óvatlan pillanatban el is tüntethetjük pár falatra bontva. Amennyiben nem leszünk körültekintőek, a bennünket kémlelők hamar rájárnak a menüben nem szereplő ínyencségre, és nagyobb sikere lesz, mint az általuk elképzelt és várva várt csiga.

No, de ennyi idő alatt pufira dagadt a tészta, kinyúlt laposra, és vastagon belekerült a citromhéjjal és cukorral összefőzött diós egyveleg, kevés mazsolával a kívánságunk szerint. A lapos tésztánk feltekeredett, majd a tekercsből határozott nyisszantásokkal lapos korongok készültek. Ezek kerültek a tepsire, melyek tetejét bölcs gondolattal olvasztott vajjal kenegettek be a fehérnépek. A kemence közben rendeltetésszerűen felmelegedett, kiszellőztettük, parazsat félrehúztuk, és a tepsit betoltuk, majd jól rázártuk az ajtót. És megkóstoltuk a rozénkat, nem melegedett-e meg?

Kéretlen tanácsadóink, akik a korábban kihelyezett táblánk ellenére bő negyedóra elteltével közelünkbe settenkedtek, gyanúsan méregetni kezdték a kemence környékét. A bentről gomolygó füst igazolta kétségeinket a vajazással kapcsolatban, mondván biztosan így csinálják a pékek is?

És láss csodát, a füstből egyszer csak láng lett, és az összes diós csiga pigmentek nélkül világított, mint Gyuszi Bácsi tábortüze a zebegényi úttörőtáborban. Ebben az időszakban már felesleges oltással foglalkozni, gyakorlatilag salakig ég a jó anyag, és némi üszkös maradványokat boríthatunk a szemétbe.

Ezt követően begyűjtjük a körénk sereglett közönség méltató együttérzését, majd meghallgatjuk, mit kúrtunk el, mire nem figyeltünk, és hogy már megint csak a rozésüvegre koncentráltunk, és különben is, szar ez a kemence, mi lesz most a gyerek diós csigájával, és hasonló bölcsességek.

Közben a vajjal kenegetésről egy árva interpelláció sem esik.

 A gyerekbarát pörkölt

Hogyan kezdjünk hozzá a több mint 300. kajálásról szóló blog elkészítéséhez, amikor 324 HUF fölött jár az EUR árfolyam?

A válasz kézenfekvő, fogjunk hozzá, és keressünk valami olyan társítást, amire az olvasók fogékonyak.

Alapvetésként elöljáróban leszögezem, hogy kockafejű gépész-építőmérnökként nem a fakanál mellett szocializálódtam, és költészet helyett a rock, és a benzingőz felé terelgettem magam, és a szembejövőket.

Írásaim célja alapvetően a szabadtéri főzőcskék családias-barátias népszerűsítése, a növekvő energia árak előbb-utóbb társadalmunk jelentős részét kikényszerítik az amerikai konyhás nappalikból a füstös valóság pernyés levegőjére. Tüzifát gyűjteni pedig sosem volt szégyen.

Olyan alapétkek elkészítését, melyek a kulináris csatornákon huszáros és más környezetben keletkeznek, nem feszegetném, azokat már egyszer más megcsinálta, és közkinccsé tette.

Sokkal inkább a saját tapasztaláson alapuló, de valami csinoblit is tartalmazó vastagabb kajákat preferálom, melyek egyes rovatokból kiszorultak.

Talán nem szentségtörés, de ahonnan én származom általában minden grill-bogrács-tárcsa-kemence négyszögben készülő eleség (mondtam, hogy gépész vagyok) úgy készül, hogy a tűzrakás legelső fázisaként kinyitunk egy üveg bort, és a parafa dugót jól elkezdjük gyűjteni, hogy aztán egy átlátszó demizsonba ejtsük.(HA nem bírsz meginni egy üveg bort, minek nyitod ki?) Így később a demizsont megrázva szemléltethetjük a hozzánk érkező vendégek számára, hogy már hányszor főztünk, hiába próbáltak bennünket erről lebeszélni a hozzánk közelálló családtagok.  A sikeres főzések száma nincs arányban a dugók számával. Egyrészt a pezsgős parafák részére szélesebb szájú demizson szükséges, másrészt a sikeres főzések csak és kizárólag a család nő tagjainak zsűrizése után állapítható meg, melyet célszerű minden esetben írásban, de legalább parafa táblára vésni, és minden szükségesnek ítélt és adandó alkalommal fejünk fölött magasra emelve jelezni egykori diadalunkat az éppen tányérunkban leledző sárgaborsókrém leves kanállal történő piszkálása helyett.

És már ropoghat is a tűz, mely minden esetben az alkotó fantáziájára és eszközeire bízva gyullad meg a leghatásosabban, és a leghamarabb és a legjobban, ehhez szintén nem adok receptet. Nem árt némi éghető anyag, oxigén, és gyulladási hőfok. A többi már csak szorgos kezek munkájának eredménye, megfelelő időpillanatokban a még égő tűzre dobva fenntartani a láng és a parázs látszatát. Sok füsttel (kojtolás) távol tarthatóak mind a négy eszköz alkalmazásánál a fehérnépek. Úgy is csak szörnyülködnének, milyen húsokat (?) égetünk ezekben a vasakban?

Amint elértük az üzemi hőfokot minden tekintetben, nem árt némi pillantást vetni az alapanyagokra, hogy melyik kellékünket is vegyük elő az alkotáshoz, és az optimális elismerések pár óra múlva történő begyűjtéséhez. Eközben javasolt előkészíteni valami hangos, általában szomszédok által nem kedvelt, zúzósabb muzsikát a lejátszóba. A zenék típusa nem alapanyagfüggő, de maghatározó lehet, egy jó gulyáshoz valami dán rockzene (Volbeat), míg halászléfőzéshez inkább ipari germán metál (Rammstein) dukál. Mulatós kazettákat magukkal hozó felajánlók körében ajánlott a fakanál átadása, és a lehetőség megköszönése a korai távozásuk előtt.

Ha mindezekkel megvagyunk, és megállapítottuk, hogy mit kíván a nagyérdemű,(enni) kioszthatjuk a segítők részére a feladatokat. Fontos előre meghatározni a későbbi viták, és egyet nem értések elkerülése érdekében, hogy ki főz? Ennek célszerű kelléke egy kőbe (fába, fémbe) vésett tábla az alábbi felirattal:                           MA APA FŐZ.                     A TÖBBIEK NEM.              SZÓBAN SEM!

Ez azért is szükséges lehet, mert az élet hozhat olyan helyzetet, hogy idegenben főzünk. És akkor csak rábökünk a magunkkal hozott táblánkra, és az erőviszonyok rögtön tisztázódnak, erőszak nélkül.

Tehát segítők. Nem elhanyagolható fázis az előkészítés, ennek magasztalásával megkímélhetjük magunkat a hagyma-krumpli-fokhagyma, és egyéb irgalmatlanul fontos hozzávalók, és zöldségek megtisztítástól.  A darabolásra már nem javasolt a hozzánk közel álló fehérnépek segítő kezeit igénybe venni, minimum két dolog miatt: egy: roppant drága a műkörömépítés, melynek költségeit minden esetben, mint járulékos veszteséget továbbhárítanak a férfiakra. Kettő: kézügyességüket tartalékolják inkább az esti együttlétre, beivódott hagymaszag nélkül. Három: úgysem olyan szeletelést kapunk, mint amilyet kérünk, és később magunknak sem valljuk be, ha valamit elbaltáztunk hagymaaprítás közben, aminek ugye jelentőségét nem kell részleteznem.

Ha és amennyiben lehetőséget, és nem előre kockázott alapanyagokat hoznak a bogrács és felénk, vállaljuk magunkra a hús darabolását is, nem csak az előbb említett 2-3 ok miatt. Tapasztalás szerint az ideális méretű pörköltnek való hús ráfér egy étkezési villára.

Legutóbbi alkalommal, mikor idegenben főztem, egy lábasban kb. 4 kiló gőzölgő csülköt hozott frissen a 2 mázsás disznó alól a vidéki házigazda tenyérnyi szeletekben, lapra fűrészelve, merőlegesen a csontokra. Ahogy közeledtünk a köröm felé, úgy lettek egyre kisebbek a korongok, de a legkisebb is nagyobb volt egy joghurtos doboz aljánál. Mikor feltettem a kérdést, hogy mi volt az elképzelés a későbbiekben a hús és a bogrács kapcsolatára vonatkozóan, csak annyit kaptam, hogy van még pár foga, körbe tudja rágni a csontot. Harci kutya természetéről a villával történő helyes táplálkozás irányába próbáltam terelni, és mentesítettem a munkafázis további részétől. Majd felhívtam figyelmét a rajta kívül jelenlévő mintegy 12 fő aktív disznóölési drukker korosztály és protézisbeli különbségére, és azok étkezési szokásaira. Nem volt könnyű menet, de sikerült meggyőznöm, és dolgoztam még fél órát az egységnyi és azonos méretre igazítással.

Lassan összeállt az ábra, körvonalazódott, hogy mi az elképzelés és az elvárás az ételféleség végeredményről, lehetőleg még ma, napnyugta előtt. Immár leégett az első tűz, kiürült az első palack rozé.  A feladatokat kiosztottuk, jöhet az elszámoltatás, és az érdemi munka, az alkotás kezdetét veheti.

Az össznépi kezdeményezés és egyetértés jegyében gyerekbarát pörkölt készül, bográcsban, a köret a roppant bonyolult vajas párolt burgonya (főtt krumpli), és némi savanyúság, a csajok kedvéért pedig zöldköret.

Ezzel nem szabad túl sokat cicizni, az egész elkészül egy újabb rozényi idő alatt. Az apróra vágott szalonnát zsírjára füstöljük, mehet bele a hagyma üvegességig, és mikor az arra járók éppen nem látják, a hagyma pépessé barnulása előtt belezuhan a lecsepegtetett husika. Jelen esetben sertéscomb. Lé eresztés alatt és követően rázogatás, a paradicsom, zöldpaprika, só, bors kombó is bekerül. Kicsit várunk, rottyan, kortyolunk, levesszük a pislákoló tűzről és a gyerekbarát pirospaprikából pár kávéskanállal meghintjük.  Visszaakasztás mellett óvatosan pár babérlevelet, és némi alaplevet csempészünk a bográcsba, majd lassú tüzelésbe, és óvatos borozgatásba kezdünk a csapat vállalkozó kedvű tagjaival. Fontos szempont, hogy a tűz sokáig égjen lassan, és erre a folyamatra rendelkezzünk kellő készletekkel italok szempontjából.

A folyamatos rázogatás megzavarja a bogrács tartalmát, az arra járó tanácsadókat mindig illedelmesen kísérjük a kihelyezett tájékoztató táblánkhoz, és érdeklődjünk, nincs-e más fontosabb dolguk inzultálásunknál?

A vajas krumplira nem fecsérelnék felesleges karaktereket, a savanyú meg úgy is olyan, amilyen, de lehetőleg legyen méregerős paprika is benne.

Puha kenyér, jóféle bor helyettesítheti a burgonya ízét is.